Mit gondoltok az alábbi kijelentésemről?

Voltam. Viszonylag jó természetesem van szerintem, formálható, alakítható a jellemem, de amikor megpróbálnak kifordítani önmagamból, akkor szerintetek hogyan reagáljak?

Szerintem maximálisan jóindulatú, odafigyelő, kedves, őszinte, hűséges (nem fényezni szeretném saját magam) férfi vagyok, de ha olyan párt találok, aki nem tudja tolerálni a viselkedésemet, akkor veszett ügy az egész. Szívesen teszek a másik kedvéért sok dolgot, még változom is, de a legtöbb modern gondolkodású lánnyal nem jutok közös nevezőre. Csak egy példa: ha olyan a partnered, hogy állandóan pezseg, szeret szórakozni járni, sok emberrel körülvenni magát, és én ennek a szöges ellentéte vagyok, akkor hogyan lehetünk kapcsolatba úgy, hogy ne kezdjen el a kapcsolat meginogni? Válhatnék én olyanná, aki nagyon szocializált, de az nem én nem lennék már, hanem egy új ember, teljesen más személyiséggel. Metamorfózis. Mi ez ha nem rabság? A szerelem arra késztet, hogy maszkot ölts, álruhát hordj.