Normális, hogy emiatt ér véget?

Pár év, és a gyerekek felnőnek. Egy felnőtt ember tud várni türelemmel, ha fontos a másik. Nem tudom miért mond ilyeneket. Ezzel gondolom totál elbizonytalanít, és elkeserít. Így nem lehet megbízni benne, akkor pedig hamisan cseng, hogy túlságosan szeret.

Nekem - ne haragudj, de nagyon sántít az egész, mert ha valakivel szeretek lenni, akkor eszem ágában nincs kifelé nézni. Talán hiányai vannak, és emiatt bizonytalanodott el. Nőknek is van ilyen, nem kell azért megvetni, mert férfiból van.

Én csak azt tudom, hogy nekem már az is ajándék, ha ráírhatok arra, akit szeretek, és tudom, hogy jól van.

Ezt mondom én is. "Hiányzol", és közben meg eldoblak, mert nincs egymásra időnk?! Ez nem frankó... Picit az is benne van, hogy észrevétlenül rád tolja a felelősséget, mintha ez a te hibád lenne, és neked kéne megoldást találni erre. A családi gondok azok tudják nyomasztani az embert, az tuti. De ettől még nem bántom meg azt, akit szeretek. Lehet, hogy dühös erre a helyzetre, de ezért kéne őszintén beszélni. Előfordulhat, hogy belül szégyelli magát, vagy nem mer bevallani dolgokat, és ezért hárít így.

Kitartó vagy, hogy bevállalod ezeket a dolgokat így vele, de ne okold magad olyan miatt, ami nem a te hibád.

Szerintem üljetek be valahova beszélgetni kettesben 1-2 héten belül és kérdezz rá, hogy mi a helyzet a gyerekével, a gyereke anyjával, a családdal, saját magával, van-e ideje magára, nyugalma stb.

Könnyen lehet, hogy valami sokk érte a háttérben és ezért ijedt meg valamitől, vagy szüksége van arra, hogy a gyerek, a munka és a párja mellett legyen valami "saját élete" is, legyen szó baráti sörözésekről vagy sportolásról.

Simán elképzelhető, hogy vannak ilyen vágyai és mindeközben úgy érzi, hogy sehol sem teljesít elég jól - márpedig a gyerek iránt van a legnagyobb felelőssége, így téged tud kitenni a képből. Ez persze neki nem jó (és neked sem), de nem tud jobb megoldást.

Ha ez a probléma, akkor kell neki időt hagyni magára és meg kell erősíteni abban, hogy nagyon is jól csinálja, amit csinál és ne legyenek magával szemben túlzó elvárásai.

Én a magam 27 évével még nem vagyok ilyen helyzetben, de tudom, hogy egy elvált apa szerepében én is maximalista lennék magammal szemben. És ha a jelenlegi élethelyzetemet és problémáimat hozzáadom egy gyerek neveléséhez, akkor lehet, hogy én is annyira ki lennék csinálva, hogy ilyenkor a "ha nem érzed jól magad, Változtass valamit" szabály mentén próbálnék lépni.

Megjegyzem, a jelenlegi életemben is az az egyik nagy kérdés, hogy ha nem érzem jól magamat, akkor a barátnőmmel való szakítás-e a megfelelő lépés, a megfelelő változtatás. Pedig nem pokoli rossz, sőt, csak vannak dolgok, amikor nem okék, és összességében véve nem tudom, hogy mit mi okoz, csak látom, hogy mindent egybevetve szarul vagyok.