Hogyan tovább, baj van vagy én fújom fel? Hagyjam kicsit vagy szakítsak?

23éves lány vagyok,eddig is voltak kapcsolataim, de sosem éreztem azt az igazi-mindent elsöprő lángoló nagybetűs szerlemet.

Amióta együtt vagyok a mostani párommal azóta érzem milyen is az igazi szerelem.

Betegesen ragaszkodom hozzá, szeretem, imádom, már-már rajongásig. Pedig már 1éve együtt vagyunk, és együtt is élünk több mint fél éve.

Én alapvetően egy rideg csaj vagyok, és sosem mutattam ki az érzéseimet, DE a mostani párom nmegtanított ezekre. Bújok, és egyre több törődést igénylek, ami már beteges.

NOS, a problémám a következő:

féltékeny és egy kicsit balhés típús vagyok-sajnos.

Olykor elborul az agyam, vagy kitalálok és költök dolgokat, feleslegesen féltékenykedek és ezen összeveszünk, főleg miattam.

Biztosan a viták miatt, de a párom kevésbé közeledik felém. Ez engem nyilván nagyon bánt, mert szenvedek a hiányától-pedig ott van mellettem.

Szerintem ha napi 24órábab engem ölelne, nekem az is kevés lenne.

Apum beletette a fülembe a bogarat, hogy tuti nem is szeret a pasi, csak azért lakik nálunk, mert kényelmes neki, hogy mosok rá stb. (de mindenbe beszáll anyagilag) és azóta az van bennem minden percben, hogy már nem szeret.

Kérdeztem, hogy mit érez, azt mondja szeret, de neki sok a balhé.És azért lakik nálunk, mert ÉN ott vagyok, nem más miatt.

De Ő nagyon hangulat ember...olykor ölelget-szeretget, máskor meg közeledni sem lehet hozzá.

Nagyon szeretem, de félek...hogy már nem érez irántam és apámnak van igaza.

Pedig jön, törődik velem, bújik, csak már nem annyit.

Normális az, hogy 11hónap együttlét után szerelmes belém, de már nem nyaggat ezekkel annyira? És kicsit "lazább"?

Teljesen bevagyok feszülve, hogy bnem szeret már, és én ettől szenvedek... gyomoridegem van és remegek... mindig arra gondolok, hogy mikor hagy el..és nekem fáj mert én imádom Őt.

Megcsókol, megölel, de már nem úgy mint régen...de pl. ma reggel is puszival ébresztett...de már nem annyira szeretget mint az elején.

Múltkor volt a születésnapja. És az egyik kolléganője irt neki köszöntőt, mire a párom poénosan reagált (ez a csaj régen járni akart vele, de a pasim lekoptatta) nah ezen is kiakadtam, mert most főleg féltékeny vagyok, mivel nem tudom hogyan érez irántam a párom és ingatagnak érzem kettőnket... :(

De ugyanakkor mindenkinek büszkén és örömmel mutogatja a TŐLEM kapott ajándékát... szóval nem értem.

Lehet, hogy én agyalok túl sokat kettőnkön, de olykor elszomorodom, mert nem tudom merre is tartunk.

Ő mindig azt mondja, hogy ne balhézzak, mert ebben nőtt fel és rühelli...de alapból türelmetlen vagyok és nehéz viselkednem.

Sokszor mondom hogy szeretem, azt mondja Ő nem érzi... pedig őrülten imádom, de már félek közeledni.

SZóval nem tudom, hogy én parázok-e rá...vagy tényleg nem szeret már.

Annyira igénylem a törődését,hogy nagyon.

Tegnap este a haverjainál voltunk, nézem beült az asztal másik végére, nagyon rosszul esett, de úgy tettem mintha nem zavarna és beszélgettem tovább.

Mondom neki hazafele hogy jó távol volt tőlem, Ő meg mondja, hogy hívott maga mellé,de elmélyülten beszélgettem.

Érdekes...mégsem jött oda hozzám egyszer sem megölelni, meg megpuszilni mint régebben.

Nekem ezek rosszul esnek.

Nem tudom hogyan tovább.

Lehet szakítanom kéne, mert valóban nem szerelmes már belém, csak szégyelli megmondani?

A baj meg az,hogy imádom és belehalnék nélküle lenni :(

Mindig faggatom,hogy szeret-e? Magától mostanság nem mondja... és ez is zavar