Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább, baj van vagy én fújom fel? Hagyjam kicsit vagy szakítsak?
23éves lány vagyok,eddig is voltak kapcsolataim, de sosem éreztem azt az igazi-mindent elsöprő lángoló nagybetűs szerlemet.
Amióta együtt vagyok a mostani párommal azóta érzem milyen is az igazi szerelem.
Betegesen ragaszkodom hozzá, szeretem, imádom, már-már rajongásig. Pedig már 1éve együtt vagyunk, és együtt is élünk több mint fél éve.
Én alapvetően egy rideg csaj vagyok, és sosem mutattam ki az érzéseimet, DE a mostani párom nmegtanított ezekre. Bújok, és egyre több törődést igénylek, ami már beteges.
NOS, a problémám a következő:
féltékeny és egy kicsit balhés típús vagyok-sajnos.
Olykor elborul az agyam, vagy kitalálok és költök dolgokat, feleslegesen féltékenykedek és ezen összeveszünk, főleg miattam.
Biztosan a viták miatt, de a párom kevésbé közeledik felém. Ez engem nyilván nagyon bánt, mert szenvedek a hiányától-pedig ott van mellettem.
Szerintem ha napi 24órábab engem ölelne, nekem az is kevés lenne.
Apum beletette a fülembe a bogarat, hogy tuti nem is szeret a pasi, csak azért lakik nálunk, mert kényelmes neki, hogy mosok rá stb. (de mindenbe beszáll anyagilag) és azóta az van bennem minden percben, hogy már nem szeret.
Kérdeztem, hogy mit érez, azt mondja szeret, de neki sok a balhé.És azért lakik nálunk, mert ÉN ott vagyok, nem más miatt.
De Ő nagyon hangulat ember...olykor ölelget-szeretget, máskor meg közeledni sem lehet hozzá.
Nagyon szeretem, de félek...hogy már nem érez irántam és apámnak van igaza.
Pedig jön, törődik velem, bújik, csak már nem annyit.
Normális az, hogy 11hónap együttlét után szerelmes belém, de már nem nyaggat ezekkel annyira? És kicsit "lazább"?
Teljesen bevagyok feszülve, hogy bnem szeret már, és én ettől szenvedek... gyomoridegem van és remegek... mindig arra gondolok, hogy mikor hagy el..és nekem fáj mert én imádom Őt.
Megcsókol, megölel, de már nem úgy mint régen...de pl. ma reggel is puszival ébresztett...de már nem annyira szeretget mint az elején.
Múltkor volt a születésnapja. És az egyik kolléganője irt neki köszöntőt, mire a párom poénosan reagált (ez a csaj régen járni akart vele, de a pasim lekoptatta) nah ezen is kiakadtam, mert most főleg féltékeny vagyok, mivel nem tudom hogyan érez irántam a párom és ingatagnak érzem kettőnket... :(
De ugyanakkor mindenkinek büszkén és örömmel mutogatja a TŐLEM kapott ajándékát... szóval nem értem.
Lehet, hogy én agyalok túl sokat kettőnkön, de olykor elszomorodom, mert nem tudom merre is tartunk.
Ő mindig azt mondja, hogy ne balhézzak, mert ebben nőtt fel és rühelli...de alapból türelmetlen vagyok és nehéz viselkednem.
Sokszor mondom hogy szeretem, azt mondja Ő nem érzi... pedig őrülten imádom, de már félek közeledni.
SZóval nem tudom, hogy én parázok-e rá...vagy tényleg nem szeret már.
Annyira igénylem a törődését,hogy nagyon.
Tegnap este a haverjainál voltunk, nézem beült az asztal másik végére, nagyon rosszul esett, de úgy tettem mintha nem zavarna és beszélgettem tovább.
Mondom neki hazafele hogy jó távol volt tőlem, Ő meg mondja, hogy hívott maga mellé,de elmélyülten beszélgettem.
Érdekes...mégsem jött oda hozzám egyszer sem megölelni, meg megpuszilni mint régebben.
Nekem ezek rosszul esnek.
Nem tudom hogyan tovább.
Lehet szakítanom kéne, mert valóban nem szerelmes már belém, csak szégyelli megmondani?
A baj meg az,hogy imádom és belehalnék nélküle lenni :(
Mindig faggatom,hogy szeret-e? Magától mostanság nem mondja... és ez is zavar
Mindig azon jár az agyam, hogy szeretem.
És azt akarom,hogy BOLDOG legyen, és tudom, hogy azt akarom hogy MELLETTEM maradjon szerelemből, azért mert boldog velem...de ha másnál találná meg azt,amit nálam nem, elfogadnám-bár rohadtul fájna.
Nem tudom mit csináljak.
Annyira akarom, annyira szeretem és annyira ragaszkodok hozzá, hogy az már nekem ciki.
Sokszor azon kapom magam, hogy a kedvében akarok járni,hogy csak úgy bámulom az arcát stb.-Ilyenkor olyan mérges vagyok magamra.
Mert eszembe jut az, hogy lehet hogy ez egyoldalú és ilyenkor legszívesebben sírnék.
Tegnap a haveroknál olykor észrevettem,hogy miközben beszélgettem a srácokkal bámult rám és mosolygot... ilyenkor úgy szeretném tudni mire gondol....
válasza:Köszönöm a válaszodat.
Igen, anyum is azt mondja hogy:
1) ha nem szeretne nem lenne velem (mert a balhéimat is elviseli)
2)hagyjam egy ideig ezzel a "szerelem"témával, ne nyaggassam vele... meg ne lógjak rajta, mert egy 32éves férfinak ez sok lehet
válasza:Tanulj meg magadon uralkodni, mert ezt a viselkedést senki nem fogja hosszútávon eltűrni. Agyam eldobom, komolyan.
Gondolkodj egy kicsit, légyszíves - nem véletlenül van VELED, nem mással. Nem várhatod el tőle, hogy nonstop szeretgessen, csak mert a béka segge alatt van az önbecsülésed és mert kóros a szeretethiányod. Nőj fel, ideje lenne. Minden normális ember beleőrülne ebbe az állandó bizonygatásba - ne kényszerítsd, hagyd, hogy magától tegye, te meg foglald le magad valami mással, mert abszolút nem normális, hogy állandóan ezen kattogsz. Persze, hogy kevesebben fogja mondogatni, ha kényszernek érzi.
A féltékenykedés meg csak hab a tortán.. Ki az a hülye, aki hosszútávon eltűri, hogy a másik folyamatosan baszogassa hülyeségekkel?? Ha el akarod üldözni magad mellől, ha ki akarod ábrándítani és el akarod érni, hogy tényleg kiszeressen belőled, akkor viselkedj így tovább, önbeteljesítő jóslat lesz a vége.
Azt tudom tanácsolni, hogy vegyél vissza a piócaszerű tapadásból, mert azt ép ésszel nem lehet sokáig elviselni. Adj neki egy kis szabadságot, hagyd, hogy a saját tempójában csináljon és mondjon dolgokat, azonnal hagyd abba a féltékenykedést meg a balhézást.
Bocs a nyers stílusért, jót akarok neked, de az, amit csinálsz, egyszerűen elképesztő.
Utolsó, nagyon köszi a keményebb stílust :) Semmi baj, örülök hogy így leírtad.
Igyekszem odafigyelni magamra
válasza:Kitartást kívánok hozzá! A lényeg, hogy ehhez az elhatározáshoz következetesség is társuljon.
Figyelj oda magadra, és ne sodord magad függőségi helyzetbe. Ne hagyd, hogy minden gondolatod a barátod körül forogjon, vannak más aspektusai is az életnek. Óriási teher a tudat, hogy a másiknak semmije nincs rajtad kívül, pláne, ha olyan viselkedés párosul mellé, amit írtál magadról. Ha legközelebb feljönnek a hülye bizonytalan gondolatok, ahelyett, hogy a barátod basztatnád, foglald el magad.. fuss össze egy barátnőddel, nézz meg egy filmet, süss muffint, akármi.
Sok sikert kívánok, drukkolok! Nem könnyű dolgozni magunkon, de abszolút megéri. :)
Utolsó voltam.
válasza:"Olykor elborul az agyam, vagy kitalálok és költök dolgokat, feleslegesen féltékenykedek és ezen összeveszünk, főleg miattam."
Ha én viselkednék így, a párom párszor biztos próbálkozna értelmes beszélgetésekkel, de ha nem változtatnék, heteken belül elhagyna, az biztos. (Meg ha őszinte akarok lenni, én se igazán tartanám férfinak, ha ezeket eltűrné tőlem.)
Amit leírtál, az nekem alapvetően nem párkapcsolati problémának tűnik. Szerintem első körben azon lenne érdemes lenne elgondolkoznod, hogy a saját énképed, önbizalmad, egészséges önértékelésed mennyire van rendben.
Azoknak az embereknek van esélyük egy - ha kisebb-nagyobb konfliktusoktól és problémáktól nem is mentes, de - boldog, harmonikus párkapcsolatra, akik belül alapvetően rendben vannak saját magukkal.
válasza:Meg fogod fojtani a partneredet.....vegyél vissza egy lapáttal. A barátod helyében már rég odacsaptam volna az asztalra,mert egy valamire való hapsi ezt nem hagyja. Reklamálsz, faggatod,gondolom vádaskodsz is.....evvel csal eltolod magadtól, hagyd abba.
Értem én hogy szeretet hiányod van, de ez a kapcsolat nem kizárólag Rólad szól....neked azon kéne kattognod, hogy a párodat boldoggá tedd és nem azon, hogy éppen mit nem kapsz meg. Próbálj meg egy kicsit nyitni felé és kérdezd meg, hogy Ő mit szeretne!!!
Nem kell feltétlenül Neked nyomulni és irányítani, ez a hapsi feladata lenne....hagyjad rá, hogy önként kezdeményezzen. Ha szerencsés Vagy még nem toltad el a dolgot.
37F
válasza:Pont az ilyen helyzetek teszik tönkre a kapcsolatot, mint a "nagyon rosszul esett, de úgy tettem mintha nem zavarna és beszélgettem tovább". Ezt játszmázásnak hívják. Ha zavar, akkor szépen odamész, és közlöd, hogy szeretnél mellette ülni. Ezzel elejét lehet venni a frusztrációnak.
Tanuld meg értelmesen kommunikálni az igényeid, érzéseid, és meg fog változni a kapcsolatod. Tapasztalat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!