Nagyon gáz hogy nem lesz gyerekem?

Kérdező, ez abszolút a te döntésed. Most mások ítélkezhetnek vagy egyetérthetnek veled, de az a helyzet, hogy senkinek semmi köze hozzá. Olyan párt kell céltudatosan választanod, aki ugyanígy érez, és ennyi, gond letudva.

Az viszont tény, hogy 21 évesen felkészületlennek érezni magad rá nem ugyanaz mint egyáltalán nem akarni gyerekeket. Félni a szüléstől, anyaságtól teljesen természetes érzés, hiszen baromi nagy felelősség, ez nem egy autó, amit ha nem tetszik, elajándékozol, ez egy életre szóló döntés. Tele van nehézségekkel, fáradtságokkal és sok mindent fel kell adnod az életedből, amit különben nem kellene. Igen, van rossz oldala is. De tele van sok csodálatos élménnyel is. Anyának lenni egy olyan különleges érzés, amit másban nem tudsz megtalálni. Még ha kiscicád van, sem olyan, mint mikor valaki, akinek szó szerint te adtad az életet, ott ül melletted, megteszi az első lépéseit, kimondja az első szavakat. Életem legborzalmasabb élménye volt, mikor közölték velem, hogy nem lehet gyermekem. Nőként vallottam kudarcot ezzel. Nincs a várandósságnál, szülésnél és úgy általában az anyaságnál nőiesebb dolog. Ha ezt megfosztják tőled- körülmények, a saját tested, te magad- az a legnagyobb csalódás, ami valaha is érhet. Legalábbis engem.

Én 17 évesen még úgy gondolkodtam, mint te. Most 22 vagyok, mindent megadnék azért, hogy lehessen gyermekem. Nem most azonnal, de valamikor szerettem volna. Nekem nem lehet. Ha te szándékosan veszed el magadtól ezt az érzést, az tényleg csak és kizárólag a te döntésed, nem önzőség- az az önzőség, ha azért szülsz gyereket, hogy majd idős korodban legyen valaki, aki rád néz néha-, nem rossz dolog. Döntés. Neked van lehetőséged meggondolnod magad. Nekem nincs. Ezért légy hálás a sorsnak, és tojd le az összes mindenkit, aki bármilyen véleménnyel is van a kérdésről. Engem is. Neked kell ezt magadban lerendezned. Senki másnak.

#45

GIGA Like!

Én se akarok,és ahogy egyre idősödöm egyre jobban érzem,hogy nem.

Nem tudok lemondani a dolgaimról és az életemről egy gyerek javára,plusz én a tipikus menedzser alkat vagyok,aki ha kell reggel még Budapest délután már Hong-kongban van egy megbeszélésen.

Plusz nekem pasiként nagyon ,,magas a rezsim",meg nem vagyok egy nagyon hűséges alkat,szeretek élni,élvezni az életet és ezt egy gyerek tőlem csak elvenné egy életen át tartó rabszolgaság,azt a pénzt magamra költöm és alkotok valami maradandót inkább,kiterjedt baráti kört építek,és inkább ismerkedek új emberekkel,lányokkal.

Nem tudnám magam egy nő mellett elképzelni 40 évig vagy tovább már félév után ki lennék.

Plusz türelmem se lenne egy gyerekhez,tehát elvagyok velük amíg másé,de sajátra semmi kedvem és időm se lenne.

Meg egy felelősség,és odafigyelés ami tőlem venné el az időt,nem tudnék annyit sportolni,a nő is lehet behízna,én meg vagy megcsalnám vagy elhagynám azonnal.

Tehát egy önző embernek vétek gyerek,mert ha az érdekeim azt kívánják akkor megyek,nem nézek se embert se mást.

De ez én vagyok,én a tipikus karrierista,pörgős,jövök megyek,tipikus kigyúrt,ilyen ,,szélhámos" pasi vagyok.

Én nálam ezért is nehéz kapcsolatot kialakítani,mert nem akarok családot alapítani,csak élni és élvezni az életet,sok sport,élmények,utazások,ismerkedés,csajozás,karrierben magas szint.

Ezt így gondolom most,de lehet 20-30 év múlva máskép lesz de 40 előtt hallani se akarnék gyerekről,addig csak pénz,pénz,edzés,ismerkedés,és élet élvezete.Aztán szerintem ez így is marad.

27Ffi

Miquel: és te belegondoltál abba, hogy ez nem mindenkinek álma?

Én ugyan már válaszoltam, abszolút család és gyerekpárti vagyok, de ha valakii nem szeretne, nem erre vágyik, akkor hadd élje az életét úgy, ahogy neki jó. Most miért kellene mindenkinek gyerek, akkor is, ha nem akar? Ha ő nem akarja továbbörökíteni a génjeit, hát nem akarja, ha van testvére, a genetikai állománya ugyanúgy fennmarad, nem vész el teljesen. Akkor most érted. Nem tök mindegy az neked?

De igen! Nekem valóban tökmindegy. Pusztán a jó szándék vezérel, ha még rugózok ezen a kérdésen. Koromból kifolyólag ugyanis a baráti köröm is 50 fölött jár, és köztük is van olyan, aki gyermektelen. Bevallják, de ha nem tennék is, akkor sem tagadhatnák azt a mérhetetlen bánatot, ami elönti őket, ha gyereket látnak, vagy valakié szóba kerül.

"Ma jött az első csöndes férfibánat" - írja Juhász Gyula, de a szó nem tőle származik. Emberi mivoltunk kezdete óta kísér minket, s a gyermektelen férfiakat jelzi. Mert a vágy mindenkiben él, (még ha titkon is) hogy valami maradandót alkosson, de nem mindenki ír könyvet, vagy tervez Eiffel tornyot.

De - ismétlem - nekem valóban édes mindegy.