Már 1 hónapja szakítottunk, de nem akar gyógyulni a seb. Mit tegyek?! (lehet hosszú lesz. )

Barátnőm lassan 1 hónapja szakított velem, arra hivatkozva, hogy ő már nem érzi a lángot és szerinte így nincs értelme folytatni és csak lehet rosszabb lesz, legalábbis neki.

Én nem hiszek neki! Fogalmam sincs mi történhetett akkor, de valamiért hirtelen lemondott rólam.

Amit sebeket begyógyított a lelkemen hogy megismertem és szerelmesek lettünk... ezzel talán nagyobb sebeket ejtett mint bármi más eddig.

Nem tagadom, első lány, akire azt mondhatom, hogy a SZERELMEM. Csak róla mondhatom el igazán, hogy szerelmes voltam (vagyok!). Vele történt meg az első igazi, az első igazán párkapcsolatnak nevezhető kapcsolat. Sülve-főve együtt voltunk amikor csak tudtunk (ezek sajnos általában hétvégék, sőt, szinte csak hétvégék).

Nagyon fáj, megbántott. Kimondhatatlan érzések keringenek bennem minden egyes nap. Felejteni nem tudok, az időm sem segít.

Szerintem nem őszinte velem és nem ez az ok, amiért ez történt, és azt kívánom bárcsak ne történt volna mindez, ne került volna ilyen helyzetbe a kapcsolat, lenne olyan mint ezelőtt.

Hiányzik a csókja, az ölelése, a nevetése, a haja, a szeme, a lelke, az illata... Csak őrlődök!

Hiába vagyok a barátaimmal, hiába megyünk el szórakozni, hiába mozizunk, hiába iszunk, hiába csinálunk bármit is.. nem megy. Próbáltak(-nak) egy másik lányt keríteni nekem, akinek állítólag nagyon tetszek, de... Nem tudom jól érezni magam. Csak Ő jár a fejemben. Más nem tehetek... csak elfogadom? Nem tudok beletörődni.

Segítséget kérek, nem leszólást ezért mert igazán szeretek valakit és nem vagyok többé az a jégember mint mielőtt találkoztam vele!

Nem akarok emlék maradni, nem akarom azt hogy Ő egy emlék legyen. Azt megtanultam az életben, hogy a klisés mondattal ellentétben (Ha szereted elengeded), hogy akit szeretsz SOHA nem engeded el... és én nem is akarom, de fogalmam sincs mi tévő legyek és hogy van-e esély a kapcsolatunk újra kovácsolására és a szerelem fellobbantására.

SENKI nem tudott ilyen érzelmeket kiváltani belőlem még az életemben. Pedig már vesztettem el örökre is embereket.. Próbálom azt, hogy egy életem van ezért éljek, de jelen pillanatban nem tudom elképzelni magam és az életem nélküle!