Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Már 1 hónapja szakítottunk, de nem akar gyógyulni a seb. Mit tegyek?! (lehet hosszú lesz. )
Barátnőm lassan 1 hónapja szakított velem, arra hivatkozva, hogy ő már nem érzi a lángot és szerinte így nincs értelme folytatni és csak lehet rosszabb lesz, legalábbis neki.
Én nem hiszek neki! Fogalmam sincs mi történhetett akkor, de valamiért hirtelen lemondott rólam.
Amit sebeket begyógyított a lelkemen hogy megismertem és szerelmesek lettünk... ezzel talán nagyobb sebeket ejtett mint bármi más eddig.
Nem tagadom, első lány, akire azt mondhatom, hogy a SZERELMEM. Csak róla mondhatom el igazán, hogy szerelmes voltam (vagyok!). Vele történt meg az első igazi, az első igazán párkapcsolatnak nevezhető kapcsolat. Sülve-főve együtt voltunk amikor csak tudtunk (ezek sajnos általában hétvégék, sőt, szinte csak hétvégék).
Nagyon fáj, megbántott. Kimondhatatlan érzések keringenek bennem minden egyes nap. Felejteni nem tudok, az időm sem segít.
Szerintem nem őszinte velem és nem ez az ok, amiért ez történt, és azt kívánom bárcsak ne történt volna mindez, ne került volna ilyen helyzetbe a kapcsolat, lenne olyan mint ezelőtt.
Hiányzik a csókja, az ölelése, a nevetése, a haja, a szeme, a lelke, az illata... Csak őrlődök!
Hiába vagyok a barátaimmal, hiába megyünk el szórakozni, hiába mozizunk, hiába iszunk, hiába csinálunk bármit is.. nem megy. Próbáltak(-nak) egy másik lányt keríteni nekem, akinek állítólag nagyon tetszek, de... Nem tudom jól érezni magam. Csak Ő jár a fejemben. Más nem tehetek... csak elfogadom? Nem tudok beletörődni.
Segítséget kérek, nem leszólást ezért mert igazán szeretek valakit és nem vagyok többé az a jégember mint mielőtt találkoztam vele!
Nem akarok emlék maradni, nem akarom azt hogy Ő egy emlék legyen. Azt megtanultam az életben, hogy a klisés mondattal ellentétben (Ha szereted elengeded), hogy akit szeretsz SOHA nem engeded el... és én nem is akarom, de fogalmam sincs mi tévő legyek és hogy van-e esély a kapcsolatunk újra kovácsolására és a szerelem fellobbantására.
SENKI nem tudott ilyen érzelmeket kiváltani belőlem még az életemben. Pedig már vesztettem el örökre is embereket.. Próbálom azt, hogy egy életem van ezért éljek, de jelen pillanatban nem tudom elképzelni magam és az életem nélküle!
1 hónap az semmi... még sok idő kell, hogy túltedd magad rajta.
Megértelek, én is hasonlót éltem át, de hálistennek nagyjából már túl vagyok rajta. Nem fog örökké tartani a fájdalom.
Szerintem most az segít a legtöbbet, ha más dolgokkal foglalod el magad: barátok, hobbi, tanulás stb. Nyugodtan panaszkodj, ha az tesz jót. Remélem, van, akivel tudsz róla beszélni. Még frissnek mondható az élmény, érthető, ha csak ez köt le... egy idő után azonban jó, ha összeszeded magad, és más dolgokkal (is) foglalkozol.
Nem adom fel!
Az iránta érzett szerelmem sem adom fel, az utolsó parázsig reménykedek. De tudom, hogy talán csak magam áltatom. :(
Nem tudom miért romlott el. És azért is fáj, mert nem tudom!! Tehetetlennek, átvertnek érzem magam.
De nem adom fel! Habár... nem sokáig fogom bírni már. Minden nap, minden éjszaka egy kínzás. Vele álmodok... fel kelek és keresem magam mellett, hogy átkaroljam és adjak egy puszit az arcára mi közben alszik... de nem találom.
Szomorúak az éjjelek, szomorúak a nappalok. Vele éreztem, hogy élek, még akkor is ha csak feküdt mellettem és szuszogott és foghattam a kezét. Most meg... érzem, hogy elhagy a lelkem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!