Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Már 1 hónapja szakítottunk, de nem akar gyógyulni a seb. Mit tegyek?! (lehet hosszú lesz. )
Barátnőm lassan 1 hónapja szakított velem, arra hivatkozva, hogy ő már nem érzi a lángot és szerinte így nincs értelme folytatni és csak lehet rosszabb lesz, legalábbis neki.
Én nem hiszek neki! Fogalmam sincs mi történhetett akkor, de valamiért hirtelen lemondott rólam.
Amit sebeket begyógyított a lelkemen hogy megismertem és szerelmesek lettünk... ezzel talán nagyobb sebeket ejtett mint bármi más eddig.
Nem tagadom, első lány, akire azt mondhatom, hogy a SZERELMEM. Csak róla mondhatom el igazán, hogy szerelmes voltam (vagyok!). Vele történt meg az első igazi, az első igazán párkapcsolatnak nevezhető kapcsolat. Sülve-főve együtt voltunk amikor csak tudtunk (ezek sajnos általában hétvégék, sőt, szinte csak hétvégék).
Nagyon fáj, megbántott. Kimondhatatlan érzések keringenek bennem minden egyes nap. Felejteni nem tudok, az időm sem segít.
Szerintem nem őszinte velem és nem ez az ok, amiért ez történt, és azt kívánom bárcsak ne történt volna mindez, ne került volna ilyen helyzetbe a kapcsolat, lenne olyan mint ezelőtt.
Hiányzik a csókja, az ölelése, a nevetése, a haja, a szeme, a lelke, az illata... Csak őrlődök!
Hiába vagyok a barátaimmal, hiába megyünk el szórakozni, hiába mozizunk, hiába iszunk, hiába csinálunk bármit is.. nem megy. Próbáltak(-nak) egy másik lányt keríteni nekem, akinek állítólag nagyon tetszek, de... Nem tudom jól érezni magam. Csak Ő jár a fejemben. Más nem tehetek... csak elfogadom? Nem tudok beletörődni.
Segítséget kérek, nem leszólást ezért mert igazán szeretek valakit és nem vagyok többé az a jégember mint mielőtt találkoztam vele!
Nem akarok emlék maradni, nem akarom azt hogy Ő egy emlék legyen. Azt megtanultam az életben, hogy a klisés mondattal ellentétben (Ha szereted elengeded), hogy akit szeretsz SOHA nem engeded el... és én nem is akarom, de fogalmam sincs mi tévő legyek és hogy van-e esély a kapcsolatunk újra kovácsolására és a szerelem fellobbantására.
SENKI nem tudott ilyen érzelmeket kiváltani belőlem még az életemben. Pedig már vesztettem el örökre is embereket.. Próbálom azt, hogy egy életem van ezért éljek, de jelen pillanatban nem tudom elképzelni magam és az életem nélküle!
Szia!
Ez egy nagyon összetett probléma. (Az ilyenek miatt éri meg feljárni ide, ez tényleg olyan téma amivel foglalkozni kell)
Egy dolgot kiragadnék a kommentjeidből:
" Miért én akarjak kaparani hogy újra legyen?" ---- Van az a helyzet amikor a büszkeség a legutolsó szempont. Ha nem akarod feladni, ne add fel. Viszont akkor nem akadhatsz fent azon, hogy te kaparsz, vagy nem. A lényeg, hogy megvalósítsd a végcélt.
Azt tudnod kell, hogy újabb csalódásoknak és kockázatoknak teszed ki magad azzal, ha úgy döntesz, hogy továbbra is foglalkozol vele és megpróbálod visszaszerezni. Persze kockázat nélkül nincs eredmény. Te vagy az egy aki eldöntheti, hogy megéri-e vagy nem.
Nem is akarlak befolyásolni, csak annyi megjegyzés, hogy szerintem nem előnyös dolog, ha feladjuk elsőre az álmokat. Miért ne sikerülhetne másodszorra jobban? Vagy akár harmadszorra? Itt csak az a kérdés, hogy Te mennyire vagy kitartó.
:)
Elég válasz az, hogy szerelmes vagyok?
Vagy az, hogy a lelkemet is eladnám az ördögnek, ha visszakapom?
Tudom nem elég, ha csak akarom, tennem kell.
Mutatnom kell valamit és akkor Isten is megsegít a szükségemben.
Életemben nem voltam olyan boldog mint ez alatt a kapcsolat alatt, érzéketlen (szó szerint nem voltak érzéseim, mintha jégből lettem volna) voltam míg nem találkoztam vele. :)
És elmondások szerint senki nem látta még ilyen boldognak őt sem, mint én velem... Ezért nem is értem most sem.
De én hadjáratra fogok indulni... Még mindig szerelmes vagyok, 2 hónap után is. Ez nem akármilyen futó szerelem, felőlem biztosan nem!
Ma is vele álmodtam. Ilyenkor azt kívánom bárcsak kiszakíthatnám, vagy én az álomban maradhatnék.
Szanaszét tépnek az érzések még most is. Ez nem lesz jobb. Próbálok a legkevesebbet foglalkozni a érzéseimmel, az emlékekkel..., de tudat alatt is csak Ő jár a fejemben.
Ha rágondolok, még mindig az a leírhatatlan érzés kering bennem.
Kedves Kérdezö!
Hogy vagy? Mi lett a lánnyal?
Én jól :) A lány meg nem érdekel! Csúnyán kibánt velem, nem is bocsájtok meg neki soha ezért.
Volt egy lány azóta, újra kezdtem szerelmesnek érezni magam, de nem régen rájöttem, hogy csak hülyített. Mostanában csak pofonokat kaptam. Ideje lenne már valami jónak is...
Megy bizony!:)
De ahogy mondtam, ideje lenne már valami jónak is! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!