El vagyok keseredve a férjemnek nincs akkora szeretet igénye mint nekem?

Hagyom pihenni, nem nyaggatom az ő számára unalmas beszédemmel.

Azt vettem észre hogy neki így jó.

Nem nyaggatom.

Nem szeretgetem minden fél órában, nem moncsolom a fülét, ami nekem nagyon hiányzik.

Most még üresebbnek érzem a kapcsolatunkat.

Ő naponta 3-4 alkalommal oda jön hozzám , de csak pár másodpercre megölel de olyan üres az ölelése, olyan semmilyen.

Nekem ez borzasztó kevés.

Már több alkalommal is volt hogy lusta fellálni is hogy ő jöjjön oda hozzám megölelni.

És inkább engemet hív.

Ő nagyon főnök tipus, csak úgy szokta osztogatni a feladatokat, nem mintha nem tudnám a dolgom, de nagyon idegesítő.

Nem beszélgetünk egyántalán.

Csak hallgatok vagy pár szó elhagyja a számat felé.

Ez belülről engem nagyon öröl.

Ha itthon van akkor mindenhova együtt szoktunk menni.

Tegnap egyedül mentem a kicsivel.

Olyan rossz hangulata volt.

Tegnap egész délután a számítógép előtt ült , és én este ültem elé és mánis az volt hogy még mindig ült volna elé , és az volt hogy én egész nap a számítógép előtt ülök.

Szóval a számítógép használatot is sajnálja.

Hirtelen annyi mindenről le kell mondanom a béke kedvéért.

Ezek szerint elé sem ülhetnék amikor ő itthon van, de akkor sem mikor anyósom itthon van mert ő sem nézi jó szemmel amikor nekem van gyerekem akivel foglalkozzak helyette.

Lehet hogy csak én fogom fel ilyen nagy tragédiának?