Kinek van igaza? Mit kéne tennem?

A mostani "barátom", vagyis a srác, akivel jelenleg távkapcsolatban együtt vagyok, folyamatosan felhúzza magát olyan dolgokon, amiket én indokolatlannak látok, de mivel egyoldalan nem ítélhetem meg, kíváncsi vagyok mit gondolnak mások erről, így ismeretlenül. Szóval jelenleg az a probléma, hogy FB-n megosztottam két linket, amik valójában csak szép képek voltak arról a helyről, ahol már voltam korábban nyaralni. Mindezt komment, hozzászólás, minden nélkül. A srác feldúlt lett, mert feltűnt neki, hogy az exem lájkolta a képet és rögtön mindenfélét a fejemhez vágott, mert az a sziget volt a képeken, ahol még az exemmel voltam hajdanán. (Tudni kell, hogy mielőtt hivatalosan összejöttem volna ezzel a fiúval, a régi kapcsolatom lezárására még várni kellett, mert nehéz volt kilépni egy már halott, viszont évekig tartó együttélésből, a jelenlegi partnerem ezt akkor érthetően eléggé sérelmezte. Azóta elköltöztem, és azt tervezzük, hogy mikor és milyen módon találkozunk, s utána hogy intézzük majd együtt az életünket egy helyen.) Szóval megkatam, hogy mi az, hogy az exem lájkolgat annak ellenére, ami volt, és hogy miért osztogatok én meg közös emlékeket? Jelzem, tényleg semmi nem volt a megosztásomban (szerintem), csak gyönyörűnek találtam a képeket, és imádom azt a helyet. Még véletlenül se gondoltam az exemre közben, csak a hely varázsára. Ezt el is magyaráztam neki, de tovább folytatta. A képeket le is töröltem, hogy ne legyen probléma, de csak nem hagyott alább ezekkel a vádakkal, bizonygatva, hogy mennyire megbántottam őt. Meg is kérdeztem tőle, hogy akkor ebből kiindulva bizonyos helyek és szavak tabuk a számból vagy egyébként? Mire még jobban feldühödt. Már én is át-átcsaptam néha cinikusba, mert nem értette meg, hogy semmi szándékom nem volt vele, se célzatom, és egyébként is csak egy megosztás volt, nem én lájkoltam az exem, az pedig h ő lájkolta nem az én hibám azt hiszem, de ennek ellenére már le is vettem, és nem értettem mi a probléma a továbbiakban... Egy idő után elkezdett olyan szavakat használni, hogy én egy senki vagyok, egy féreg és hasonlók... pedig abszolút nem éltem durva kifejezésekkel vele szemben. Sőt, nyugatni próbáltam annak ellenére, h nem éreztem igazságosnak a kirohanását. Ez nem az első eset, nem tudom, hogy mit tehetnék, nem tudom, hogy tényleg én vagyok-e az aki túl ridegen értékel egy olyan dolgot ami pedig tényleg kirívó viselkedés másoknak? Annyira szerettem volna, hogy jó legyen minden ezzel a fiúval, de egyszerűen a legjobb szándékom ellenére sem tudom úgy kezelni, hogy ne bántódjon meg valami olyasmin, ami számomra semmit nem jelent és semmi hátsó célzat nincs benne.

Nem tudom mennyire volt így érthető, és bocs, h hosszú lett, de egyszerűen nem értem az egész helyzetet. Akár majd szívesen másolok beszlgetsrszletet is, ha valaki kíváncsi, hogy lássátok miről is van szó... Előre is köszi!