Hogyan felejtsem őt el? Vagy várjak még? (nagyon hosszú)

Egy hónapja szakított velem a szerelmem egy év után mindenféle előjel nélkül. Éppen veszekedtünk de úgy tűnt megbeszéltük. De én hülye voltam és tovább kutakodtam és akkor annyira összevesztünk, hogy szakított velem. Azt mondta már nem szeret vagy egy hónapja és hogy ez így nem fog működni ha nem bízom benne. Könyörögtem neki, hogy adjon még egy esélyt, hogy mindent helyrehozzak mert tudom, hogy nagyon sok mindenben én voltam a hibás. De éppen előtte eszméltem rá, hogy néhány tekintetben nem vagyok túl jó barátnő és próbáltam megváltozni. Szóval semmi jelét nem láttam annak, hogy valami gond lenne pedig mindig megéreztem. És ezért nem vagyok képes felfogni, hogy azt mondta hogy már nem akar velem lenni, amikor egy héttel a szakítás előtt még megígérte, hogy soha nem fog elhagyni és az életünket tervezgettük közösen. És tényleg akkora csapásként ért, hogy elhagyott, hogy nem tudok a tudattal élni, hogy már nincs nekem és nem tudom mit csináljak mert már próbáltam mindent könyörögtem próbáltam vele beszélni sírtam voltam közönyös az annyira nem tetszett neki. De iskolában köszönni alig bír de azért nézni néz. És nem értek semmit és kétségbe vagyok esve mert én nagyon szeretem őt. És tudom, hogy naiv vagyok mert első kapcsolat és fiatalok vagyunk de ez nem egy átlagos első tini szerelem. Hetekig utána még szórakozott velem, reményt adott a viselkedésével keresett is. Látom rajta, hogy szeret ugyan úgy néz mint régen. Egy hete beszéltünk és összevesztünk mert mondtam neki olyan dolgokat amiket kétségbeesésemben vágtam a fejéhez és szerintem nagyon rosszul esetek neki pedig nem gondoltam, komolyan egy szót se. És erre azt mondta hogy ezek miatt ha tehetné se jönne vissza hozzám inkább egyedül maradna egy életen át ha ez mind igaz. A héten szeretnék tőle bocsánatot kérni mert nem tudok úgy élni, hogy tudom hogy megbántottam. És azóta teljesen megszakadt a kapcsolat köszönni is alig bír azóta levett minden közös képünket mindenhonnan. Annyira nagyon hiányzik és nem tudom meddig bírom még, mert vissza akarom kapni. És bármit megtennék, hogy visszakapjam őt. Tudom, hogy nem szabadna reménykednem egy kicsit se mert talán nagyon fogok koppanni és még rosszabb lesz, de rá nézni nem tudok másra és a gondolatba is belepusztulok, hogy más lánnyal legyen. Én voltam neki az első minden szempontból, eddig minden lány elutasította mert nem vették észre mekkora kincs és most hirtelen nincs nekem és nem tudom felfogni és nem tudok mit kezdeni és minden percben ő jár a fejemben és egész nap sírni tudnék, mert olyan váratlan volt ez az egész és legbelül nem hiszem el, hogy már nem szeret mert ismerem és lehetetlen, hogy csak így és félek, hogy soha nem kapom vissza és én abba belehalok. Próbálok túllépni rajta de egyszerűen nem megy. Mindenki azt mondta, hogy az idő múlásával minden jobb lesz de eddig csak egyre rosszabb minden és nem tudom meddig bírom még. Mert mondta, hogy hiányzom neki és nagyon rossz és szomorú, hogy nem vagyok ott neki és fél, hogy ha kibékülnénk akkor átmenetileg tudnánk megoldani a problémákat. Szóval nem értem teljesen összezavar mert egyik szavával üti a másikat. És próbálom nem mutatni előtte ha összefutunk, hogy egy érzelmi roncs vagyok és legbelül haldoklom. De nem tudom mit tegyek. Próbálom magyarázni magamnak, hogy ha együtt kell lennünk akkor együtt is leszünk, ha nem akkor más vár rám, de most annyira elviselhetetlen a fájdalom és megőrjít a hiánya.Látszik rajta, hogy ő is szenved de nem tudom miért. Azthiszem kezdek kicsit megőrülni. Semmi se olyan mint mikor vele voltam. Hülyeség reménykedni? Hogyan felejtsem őt el? Mit csináljak?