Nagyot hibáztam, rendbe lehet ezt hozni?

A történetem a következő:

2,5 évvel ezelőtt összejöttem Zs-val, természetesen ő előtte is volt komoly kapcsolatom ami 6 évig tartott, de nem tudom elmondani magamról hogy szerelmes lettem volna. Mikor összejöttem Zs-val már valamilyen szinten ismertem, mert 12 éves kora óta ismerem. Eleinte minden jó volt a kapcsolatunkban, de szerelemnek nem volt nyoma, sajnos ő elég problémás lány és nagyon szeretet éhes is. Én próbáltam megfelelni neki, de a problémák sokaságát amiket felhalmozott és körülvett bennünket nem tudtam már kezelni. 1 év után mikor elmentem egy vízi túrára 26 évesen, megismertem egy lányt K-t ő akkor még csak 18 volt. Mikor megláttam először valami végig futott rajtam és tudtam hogy nekem ő kell. Nem volt viszonzatlan az ő részéről sem, de nem nyomultam mert ott volt Zs. 9 napig voltunk összezárva K-val és vágytam utána minden percben, úgy hogy előttem volt de tudtam nem szabad. 9 nap után mikor hazajöttünk, úgy voltam vele, minden a saját helyére billen és túlteszek rajta. Nem így sikerült. A hiánya arra késztetett, hogy Zs-t elhagyjam. Megtettem, igaz más kifogásokat kerestem és nem mertem belevonni K-t. Összejöttünk és minden eltöltött perc vele egy örökkévalóság számomra felejthetetlen nem múló állapot, csodálatos volt 3 hónapig. Ugyanis Zs nem tudta elfogadni, hogy más oldalán vagyok, kereste a társaságom, volt hogy csak azért eljött olyan rendezvényre ahol mi 3-an összefutottunk és kellemetlenül éreztem magam, mindig a nyakamba loholt és érzelmileg zsarolt. Én gyenge voltam és adtam neki egy utolsó lehetőséget majd K-val szakítottam úgy, hogy semmit nem magyaráztam meg. Egy parkban találkoztunk, hogy tudjunk beszélni és amikor mondtam neki, hogy legyen vége már akkor fájt nekem. Mikor otthagytam és indultam el mind ezt sírva megtörve tettem. Néztem egy darabig, ő csak ült egy helyben és sírt szavakat keresve. Miután kibékültem Zs-val kezdődött minden elölről, megcsaltam K-val Zs-t, de nem mertem tovább állni. A bajok tömkelege ugyanúgy jöttek Zs részéről amit közel 1 év után megelégeltem végleg lezártam a vele való kapcsolatomat. De K végigkísért érzelmileg, nagyon szeretem és csak egyszer adtuk át magunkat egymásnak mikor Zs-val voltam. A ma naptól számítva 5 hónapja nem vagyok Zs-val, de közben lett egy új barátnőm B. Azt éreztem nála hogy ez szerelem lesz, mert volt olyan fura érzésem mint K-nál. De 5 hónap után is K jár a fejemben, természetesen Zs itt is próbára tett és közénk akart állni, de mára egy kicsivel erősebb lettem és visszavertem az ostromot. Viszont, hogy senki ne legyen boldog két hete Vasárnap öngyilkos lett Zs, mutatván mennyi fájdalmat okoztam én neki és a bajok amik körülvették, de szerencsére 14 órás orvosi küzdés által visszahozták az életbe és megmentették. Azóta jól van bár bepróbálkozott, de meg kellett hogy bántsam és elmondtam neki, hogy nagyot hibáztam mikor másodjára visszamentem hozzá. Ezt annyira nem akarta hallani, hogy szerencsémre szóba sem áll velem, illetve nem keresi a társaságom. De, hogy még ennél is cifrább legyen a dolog, K-t ugyanaznap ugyanabba a kórházba szállították be mert agyvérzést kapott 20 évesen és trombózisa van, én akkor zuhantam össze igazán. A párom nem tudta miért kerülöm őt, miért nem beszélünk annyit. Magamba fordultam és éreztem hogy őt nem bánthatom meg, mármint B-t és elmondtam neki az én féltve őrzött kis titkomat, amit cipelek magammal. Közben meglátogattam K-t is mert megtudtam hol fekszik és mikor megláttam a szívem szakadt meg, hogy nem érhetek úgy hozzá, remegett minden porcikám és a mai napig minden este imádkozom érte. B eléggé érett lány és nyitott volt ennek a megbeszélésére, kérdezte mi a tervem, mit szeretnék. Megbántani nem akartam, őszintén elmondtam, ha csak egy kis remény is lenne, hogy esélyt kapok, én szó nélkül ott lennék K mellett, ő ezt elfogadta de tudom jól hogy megbántottam annak ellenére hogy szeretem. Mutattam neki egy képet K-ról és rólam, mert már kíváncsi volt erre a lányra a beszélgetésünk során, hogy ki lehet aki ennyire megtanított szeretni és megmutatta mi a szerelem. A legkedvesebb képet mutattam meg rólunk, amin már nem voltunk együtt. Egy esküvőn készült és megkért K hogy ha már meghívtak engem is ne mondjam vissza semmiért sem. Böbe azt mondta, sosem látott egy kép alapján ennyire boldognak egy embert. Az esélyt megkaptam B-től, hogy szeressem őt és megadta azt is hogy ha kapok egy lehetőséget a másik lánytól, akkor ő nem fog ártani. Össze vagyok zuhanva, nem tudom mit kéne tennem. Mert másfél év elteltével, többször próbálkoztam K-nál, de nem ő rázott le, hanem mikor virág ment hozzájuk, mert kiszállították a testvére nem vette át stb. jöttek a kellemes levelek testvérétől. Amit tudok, kértem K-t hogy mondja azt, hogy próbáljam meg elfelejteni, de ez elől mindig kitért. Ugyan van párja, de nem boldog. Ezt az édesanyja által tudom!

Megmenthetem még?