Te hiszel a végzetben?

nekem számít.

és nem érdekel, ha nem tudom formálni a dolgok történését.

nekem akkor is, egy cél lebeg a szemem előtt.

meg kell szerezzem magamnak azt a lányt.

én miatta születtem meg.

és ő miatta is fogok majd meghalni.

érzem, hogy az a szörnyű 12 év erre ment ki.

az a rengeteg fájdalom és szenvedés, ezt adta nekem.

egy kis apró reménysugarat.

igen, tudom, ez az én utam, az én szenvedésem és mivel az enyém, én szenvedtem érte, én is irányítom.

össze kellene szedjem magam.

de olyan nagy a távolság.

olyan messze van.

olyan elérhetetlen..

de ha túlélem ezt az egészet, esküszöm, megszerzem magamnak, ha addig élek is, ha meg nem, megkérem, hogy öljön meg.

mert ez a végzetem...ez a lány...érzem.

a távolság kb 3-400 km-er.

az akadály pedig a gyűlöletből szeretetet kovácsolni.

mert most gyűlöl engem.

fel kell nézzen rám.

akkor talán..talán...sikerülne, de olyan nehéz elindulni az úton.

mi van ha rászánok 3 évet, hogy kikupáljam magam és mi van ha már lesz neki valakije...akkor az a 3 év az a rengeteg energiaidő meg pénz amit magamba fektetem mind semmisé lesz.

mert nekem csak is ő kell, senki más.

félek...akarom is meg nem is, de inkább akarom...de olyan nehéz elindulni.

tudom, hogy elfogok indulni, csak félek a csalódástól.

de tudom, hogy ő a végzetem, ha nem jön össze legfeljebb megöletem magam vele.

akkor tudni fogom, hogy tényleg ő volt a végzetem.