Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért magamat okolom?
2-3 hete lett vége a kapcsolatomnak, komoly volt, tényleg szerettük egymást. Ő már nem érezte azt a tüzet. Most úgy néz ki már van neki másik lány. Ahogy látom, facebookon is nagyon jól elvannak. Én azt hittem 24 évesen már komolyabb...meg annak is mutatta magát... és az irántam való érzelmeit is, tettekben és verbálisan is, de már kitudja, lehet vannak nagyon jó színészek. És itt kezdődik a baj... kételkedem...nemcsak benne...magamban is, h talán nem voltam elég jó neki.... talán nincs meg bennem valami, ami kell. (de ő azt mondta h ne magamat okoljam, jó voltam neki, tökéletes kapcsolat volt és még éppen ezért lehet újrakezdjük vmikor azt mta. De mikor ? és várjak, meddig? amíg kiszórakozza magát? ... de csak velem van vmi amivel esetleg nem akar megbántani, pedig könyörögtem h mondja ki. én úgy érzem az ágyban is megadtam neki amit kell... és mindig mondtam neki ha valami nem tetszik v ki akar valamit próbálni én vevő vagyok rá és bármi van beszéljük meg. A tűz ébresztése és fenntartása a nő dolga végülis szerintem). Nagyon szomorú vagyok, nem tudnék új kapcsolatba se belefogni, főleg ennyi idő után. Azt nem értem ha valami baj van v vmi nem tetszik miért nem lehet megmondani és megbeszélni? Miért kell még a párkapcsolaton belül (mindegy hogy a végefelé jár, de akkor is) más nőkkel ismerkedni... és aztán így viselkedni? Tudom h tőle kellene ezekre választ kapnom, de egyszerűen nem engedi a női méltóságom, h bármiképp is felvegyem vele a kapcsolatot, bármennyire is szeretem. És azt is érzem, h nem fog keresni.
Miért okolom saját magamat, amikor a környezetem is megmondta, h mindent megtettem? sőt azt is h jobb pasi illik hozzám, merthogy nem egy kigyúrt állat (de am nem ez a lényeg). Nem tudom lehet nyugtatásból mondják, de én az átlagos fiúkat kedvelem, hiszen róluk azt gondolni, hogy kevésbé okozhatnak fájdalmat... és mégis... De nem szeretnék általánosítani. Mások ilyen helyzetben már rég gyűlölnék a volt párjukat, főleg h le se sz*rja a másik érzelmeit és kirak mindenféle hülyeséget a facebookra az új kis barátnővel.
De szerintem én vagyok a maradi és régimódi felfogású. Mit gondoltok? én voltam a fellángolás vagy az új barátnő? Miért magamban keresem a hibát?
24/L
válasza:nem szabad kétkedve, félve élni. De a másik véglet sem jó, mikor vak vagy naiv az ember.
Sok rendes pasas van még odakinn, csak sikerül találnod vkit.
válasza:Egy pici szezon vs. fazon van itt:
"Igen, igazad van. Csak sajnos már az egész világot ésszel kell kezelni, ez itt a probléma. És hol marad majd a boldogság, ha félve és kételkedve élek valakivel? egyébként valamilyen szinten vele is így voltam, bár nem volt rá okom korábban h féljek... de ez így nem jó."
Az, hogy kételkedsz, és kritikusan gondolkozol, mindennek utána jársz, az nem egyenlő a félve éléssel. Épp ellenkezőleg. A naivitáson kívül ez az egyetlen lehetséges alapja a magabiztosságnak.
A boldogság nem azon múlik, hogy kételkedve élsz. A kétely a kíváncsiság egy formája. Az egészséges ember nagyon sokat kételkedik. Viszont ha kellően talpraesett, akkor egyszerűen utána jár a dolgoknak, és így magabiztos lesz, nem kell már félnie. De ettől boldog még nem lesz senki automatikusan. Azt a belső elégedettség hozza meg, soha nem egy másik ember, hanem mindig saját magad. Az öröm és a boldogság nem ugyanaz. Örömet tud okozni más, boldogságot nem. Ez olyan mint a szeretet és a vágy. A vágy az öröm párja, a boldogság a szereteté. A vágy és az öröm szervei az izmok, a szeretet és a boldogság szerve az agy.
Örömöt tud okozni más, boldogságot viszont nem. Az örömben kiszolgáltatott vagy mások előtt, a boldogságban pedig csak saját magad előtt. pl: más ember örömet tud okozni, ha te is akarod. Magadnak boldogságot tudsz okozni, ha te is akarod. De mindig lesz olyan, hogy vagy valaki más okoz csalódást, vagy te saját magadnak. A párkapcsolatok esetén általában mindkettő egyszerre áll fenn.
A bizalom és az önbizalom alapja is a tesztelés, utána járás. A bizalom sem magad irányába, sem más irányába nem egy kedves, önzetlen gesztus, hanem egy mérhető mennyiség. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy, könnyen táguló zsákot. Ha valaki megbízhatónak bizonyul, akkor a zsák megtelik, és dagad. De ha valaki becsap, akkor kiszakad az alja, és a bizalom nagy része kicsurog rajta. Gyorsan kell tölteni a bizalmat az illetőnek vissza, hogy ne folyjon ki az egész, amíg foltozzátok a zsákot. Mert ha kifolyt az egész, akkor nagyon nehéz lesz újratölteni. De időnként az is előfordul, hogy a zsákot túltöltitek, és annyira tele lesz bizalommal, hogy az egész kipukkad, és szerte száll minden bizalom. Na azt már egy fél élet munkája helyrehozni. Ugyanez van az önbizalommal is, csak abban senki nem fog segíteni rajtad kívül.
20/F
válasza:Kegyetlennek fog tűnni, kérdező, amit mondandó vagyok, de sajna ezt nem lehet virágnyelven, körülírva megfogalmazni. Legalábbis nincs értelme.
Szóval a párkeresés erről szól. Ismerkedünk, szerelembe esünk, kiszeretünk, csalódunk, sebeket osztunk, és sebeknek leszünk a kárvallottjai.
A szerelem puszta kémia. És ha múlik, csinálhatsz bármit, nem tudsz tenni ellene. Felesleges felelőst, bűnbakot keresni, egyikőtök sem tehet róla. Majd a sokadik csalódás után rájössz, hogyan lehet ébren tartani a tüzet, és ha ebben az ügyeletes párod is partner lesz, és napi sziten ápoljátok a kapcsolatotokat, akkor egy szép és hosszú szerelemnek nézhetsz elébe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!