Hány elhanyagolt párkapcsolatban élő nő van itt?

Én is ilyen kapcsolatban éltem. Az első néhány évben volt jó, aztán teljesen ellaposodott. A szex egyre ritkult, hiába kezdeményeztem, mindig volt valami kifogás és ha volt is szex, nem volt benne köszönet, mert mintha ott se lett volna, épp csak "tűrte", hogy én dolgozzak rajta, vagy lökött kettőt, aztán ennyi...

Mindent bevetettem: szexi fehérneműk, hétköznapokban kedvenc ételek, napközben flörtölős sms-ek...

Aztán elment a kedvem a próbálkozásoktól a sok visszautasítás hatására, gondoltam, majd csak kezdeményez... na akkor másfél évig (!) nem volt szex!

Akkor azt mondtam, váljunk. Fogadkozott, hogy minden másképp lesz, mindent megtesz, csak éppen minden kezdeményezésemet lepattintotta. Közös programokra (kettesben) nem vágyott, ha nagy nehezen rá lehetett venni, akkor olyan volt, mintha a fogát húznák. Azt mondta, akkor menjünk valahova, ha valami konkrét célja van, csak azért, hogy együtt legyünk, ő nem akar. Mikor beszélgetésre, összebújásra vágytam, azt mondta: de hát mindig együtt vagyunk... (igen, úgy, hogy bámulta a tévét, vagy a monitort és én is jelen voltam a szobában).

Neki ennyi elég volt...

Nem tudtuk megbeszélni, mindig hárított. Szakemberhez fordulni nem volt hajlandó, pedig már időpontot is kértem párterápiára. Lefújatta. Szerinte kettőnknek kell megoldani... Aztán jöttek az elvárások... ha ez, meg az, meg amaz úgy alakul, ahogy ő szeretné, akkor TALÁN ő is hajlandó lépéseket tenni a kapcsolat érdekében. Nem volt képes. Ugyanúgy jöttek a kifogások. Se közös program, se egy kedves szó, se szex, semmi... csak én tegyek meg mindent, és ő meg csak ígérget.

Aztán a nagy ígérgetések közepette lett egy kapcsolata. Nem tartott sokáig, mert hamar rájött, hogy azért is tennie kéne, nem úgy ugrál a nő, ahogy ő fütyül... úgyhogy ráunt, vége lett. Volt balhé, megbocsátottam, reméltem - naivan -, hogy most akkor felpezsdült annyira, hogy már hajlandó tenni valamit a kapcsolatunkért. Tévedtem.

Évekig küzdöttem, feladtam. Én mentem rá, az önbizalmam romokban hevert, krízisbe kerültem, depressziós lettem, pánikrohamaim voltak. Most már (fél év pszichoterápia után) rendben vagyok, és most már tudom, hogy ezt a pasitípust kilométerekre kerüljem el. Most már messziről felismerem a jeleket: amikor már a randizáskor a SAJÁT elképzeléseit akarja rám erőltetni valaki, és nem érdeklik az én igényeim, akkor rögtön búcsút intek. Szerencsére még időben észbe kaptam és kiléptem! Egy darabig még ígérgetett, próbált visszaszerezni, de tenni akkor sem tett semmit. Hamar lett új kapcsolata. Nekem is: a pszichológusommal. :) De én legalább fejlődtem, ő viszont egészen biztosan viszi tovább ugyanazokat a mintákat az új kapcsolatába is (ugyanis az kiderült, hogy az előző barátnőjével ugyanilyen okok miatt mentek szét...)

Véleményem szerint sokkal több párkapcsolatban élő nőt hanyagol el a partnere mint ahány százalékuk ide írni fog,és lám nem csak nők,-elhanyagolt férfiak is vannak.

A világ az évek során változott,a jó anyagi körülmények megteremtéséhez sokat kell dolgozni.-Több műszak,esetleg több munkahely,kevés szabadidő,gyermekközpontú nevelési forma,barátságok családi kapcsolatok ellaposodása.

Abban a szabad és felhőtlen párórahosszában amit az élettársak,házaspárok együtt tölthetnek nem mindig fér bele a szex főként nem az intimitás,mert vagy pihenéssel vagy tévézéssel-gépezéssel-olvasással stb-vel töltik.

Nem egyszerű dolog ez,a szerelem fenntartásáért az egyik fél mindig jobban teper mint a másik és az érzelmi fellángolások vagy kitörések nem mindig lelkesítik a másik felet. A legstabilabb kapcsolatokban is lehetnek hullámvölgyek,s a legnagyobb szerelem is tovaszállhat idővel,sajnos. Nálunk én vagyok a kapcsolatunk mozgató rugója ,immár húsz éve,-a férjem tökéletesen elégedett velem mind külsőre,mind a szexuális és érzelmi életünkben.

Nekem ő volt az első és egyetlen szexpartnerem, sajnos a párom nem kezdeményezi az intim együttléteket,pedig sokat beszélgettünk erről is,valahogy természetesnek veszi,hogy én lépjek,én legyek domináns.

Ez hosszú éveken át működött,neki még a mai napig is,-de én egyedül vagyok,konkrétan a szeretet hiánya indít el bennem egy titkos vágyakozást,egy álmot,hogy milyen jó is annak akit szeretnek... (Ja és nem rohanok megcsalni a férjem.De társalogni szeretek,sajnos volt már aki félreértette.)

Az összes elhanyagolt nőnek szívből kívánom hogy álmodjanak ezzel a pasival ..aki minden vágyukat teljesíti ..ha már a való életbe nem találnak ilyet.

[link]

Én férfiként szeretnék egy másfajta álláspontról beszélni.

Valóban valós probléma az amiről írtok, sok olyan nőt hanyagolnak, aki rendes, szerető, törődő odaadó. Azaz valóban jobb körülményeket igényelne és a férfi indokolatlanul hanyagolja.

De én úgy látom, hogy a nőknek ez csak egy kis csoportja.

A viszonzás hiánya:

Sok nő inkább megköveteli magának a törődést, anélkül hogy viszonozná azt. A pasik persze hogy foglalkoznak egy nővel a kapcsolat elején. Ahhoz hogy a kapcsolat folytatásában is törődjenek vele, kell a nő részéről a viszonzás, azaz hogy a nő is törődjön a pasival. Mivel a kapcsolat eleje úgy zajlik általában, hogy a pasi jár a nő után, a nők számára ez természetessé válik. Azt hiszik, hogy ez így van rendjén, így kell lennie. A pasi meg egy idő után belegondol és kiábrándul. "Húú, már mióta teperek ennél a nőnél. Lássuk csak miket csináltam eddig... És miket tett ő értem? Hm, lehet nem érdemes a továbbiakban ennyire hajtanom érte, hogyha nem kapok viszonzást és egyoldalú az egész"

A tisztelet hiánya:

Sok nő nem tesz azért, hogy a racionális világban is megállja a helyét. Bár van a nőnek is szakmája, de ha összehasonlítjuk az átlag férfi és női végzettséget és figyelembe vesszük a diplomák rangsorolását, akkor szerintem a férfiak átlag iskolázottsága magasabb, párkapcsolatokon belül is. (Vannak olyan egyetemek, olyan szakok, ahol könnyebb végezni, máshol nehezebb. 1 adott egyetem adott szakja felérhet egy másik 3 diplomával is,ha igazán őszinték akarunk lenni) Adnak magukra, hogy szépen nézzenek ki, csinosak legyenek. De nagyon ritka az olyan nő, aki valami komolyabb szellemi teljesítményt szeretne kifejteni. A pasitól persze elvárják, hogy legyen ilyen meg olyan okos. Csak sajnos a nők nem erre lettek szocializálva. A nőknél manapság döntően már csak a külsőségek és a szociális kapcsolatok számítanak. Ebben merül ki a nőiesség. Szerintem egy kevésbé művelt nőre nehéz felnézni és nőként tisztelni.

Egy műveltebb férfi könnyen magányossá válhat egy kevésbé művelt nő mellett.

Ugyanez fordítva is igaz:

Egy érzelmileg fejlett nő könnyen magányossá válhat egy érzelmileg fejletlen pasi mellett.

Érdektelenség:

A nők elvárják, hogy a pasi érdeklődjön irántuk. Kérdezze meg hogy vannak, dicsérje meg őket, törődjön velük. Egy pasinak általában van egy vagy több hobbija és legalább egy szakmája, ami azért kell, hogy eltartsa magát és a családját. Úgy vettem észre, hogy a nők a pasi szakmáját és munkavégzését nem szokták értékelni. Természetesnek veszik, hogy egy pasi évekig tanult valamiért és azt is természetesnek veszik, hogy eljár dolgozni. Egy pasit szerintem gyakran hidegzuhanyként érhet a munkahelyi környezetből az otthoni környezetbe történő váltás. És elég lelombozó egy pasi számára, hogy az adott nő, aki a társa lenne, szinte semmibe veszi a munkáját. Nem érdeklődik a szakmája iránt, nem kérdezi meg mivel foglalkozik, min dolgozik. Ha talán mégis érdekli időnként, akkor sem ért hozzá. Szerintem egy pasi számára lelombozó, hogy az élettársa nem akar érteni az ő szakmájához. Többnyire ugyanezek igazak a hobbikra is. A pasik igaz hogy vonzódnak a videójátékokhoz meg egyéb játékokhoz, szórakozási módokhoz. A nők meg mintha írtóznának ezektől. Talán ha a nők megpróbálnának a hobbik terén is nyitni a pasi felé, kipróbálnának néhány videójátékot, megkérdeznék a pasit, hogy mit gondol erről vagy arról a játékról, filmről, sportról, focicsapatról, miért a kedvence, stb, akkor közelebb kerülnének a pasihoz.

Elég érdekes ez a törődés és a foglalkozás utáni vágy. Manapság ez mintha már általános probléma lenne. Én úgy vettem észre hogy ez a probléma akár jogos, akár nem, a fenti 3 pont valamilyen szinten hozzá tartozik kiváltó okokként.