Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább? Szakítás vagy esély?
Sziasztok,
Én egy 23 éves nő vagyok és nagyjából fél éve megismerkedtem egy férfival. Nem indult zökkenőmentesen a kapcsolat. Egyszer már meg is szakítottuk a kapcsolatot kórülbelül két hónapra. Majd egyik napról a másikra ostromolni kezdett (ő szakított elsőre).
Minden jól haladt egészen múlt hétig amikor is egy nézeteltérés után ismét felszívódott. Teltek a napok. Volt,hogy nem is írt,ha én nem írtam. Egyre gyanusabbá vált,hogy nem csak a múlt heti vita a gond már itt. Tegnap rá is kérdeztem,mire beismerte,hogy neki nem mindig van kedve az együttlétekhez (amiket egyébként ő kezdeményez főleg), és nekem nem tetsző hasonlattal illette (tornagyakorlatnak csúfolta). A főgond,hogy én vele egyszer sem jutottam a mennyekbe és ez erősen bántja. Amikor a múlt heti vita volt akkor azt mondta,hogy egy ideig látni sem szeretne,de ezek szerint,mint tegnap kiderült inkább meghúzza magát a problémák elől. Pedig szerintem ez pontosan az a helyzet amin a távolságtartás,idő és null kommunikáció nem segít.
Konkrétan időt kért de szerintem ez itt nem segít, beszélnünk kellene róla de erre látszólag nem hajlandó. Most tanácstalan vagyok,hogy szakítsak most vagy lépjek túl a sértettségen és próbáljak esélyt adni,mert egyébként szeretem és látnék lehetőséget a kapcsolatunkban.
23 vagy, menj ismerkedj,bulizz, ez a fiú meg lomtár. De azt is írhatnám, hogyha tényleg szereted és képes vagy kicsit lendíteni a férfiún, hogy vegye komolyabban, akkor próbáld meg új eséllyel.
Figy. Nem kell rohanni. Mostanság mindenki azt írja, hogy hagyd ott, menj el, lépj tovább, de ha kitartasz és kudarcot vallasz az is egy rettentő szellemi fejlődés irányodban, mert az emberismeret skilled, a tolerancia skilled, az realitás érzék skilled, mind mind nő egy ilyen próbálkozás után. Használd ki ezt a helyzetet arra, hogy mennyire tudsz irányítani egy kapcsolatot és fodítsd a te javadra bármi legyen a vége. dramaturgia vége :D
Ahogy olvasom a saját szavaimat. Inkább a sarkamra kellene állnom. Nagyon sok lehetőséget beleláttam a kapcsolatba. Még tegnap is közös programokon gondolkoztam. Kérdeztem már tőle,hogy miért ragaszkodik hozzám,ha ennyire rossz velem. Nem tudott rá magyarázatot adni. Csak,hogy ragaszkodik hozzám de valami mégis zavarja bennem.
Amikor elegem lett,hogy hanyagol akkor elkezdtem én is, de mindig újra felbukkan és nekem mindig ellágyul a szivem.
"Nagyon sok lehetőséget beleláttam a kapcsolatba."
Erre akartam rákérdezni már a kezdő soraidat olvasva is. Milyen lehetőségek? Milyen esélyekkel? Nem szakadtál el kicsit a valóságtól? Nem hormonális rózsaszín ködről van itt szó? Mert akkor mindegy. ;)
Ő eléggé szeret kimozdulni, programokon résztvenni. Én is kis örökmozgó vagyok és tetszett nagyon a gondolat,hogy mennyire jó lenne egy olyan társ akivel el lehet utazni, kirándulás stb. Persze vegyül egy kis (khm hatalmas) rózsaszin köd. Vannak barátaim, de azért pasival sokkal másabb lenne. Rengeteg közös programot szeretnék, de ebben ő belegondolva nem volt társ, nekem pedig elborították a hormonok a fejemet.
Majdnem 1 éve nincs épkézláb kapcsolatom és talán kicsit túl görcsösre vettem a figurát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!