Nem értem azokat a noket, akiket bántalmaznak, hogy miért maradnak benne a kapcsolatba?

[link]

Olvasd végig, itt részletesen leírják az okokat, pszichológiai dinamikát.

42. oldaltól van a lényeg, bár érdemes tényleg az egészet elolvasni:

3.3. Mi okozza a nők passzivitását?

Gyerekkorukban a nők is sok mindent megtanulnak magukról és

az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelik őket, hogy elhiggyék: a

legfőbb, esetleg egyetlen céljuk a nagy Ő-re várni, majd jó feleséggé

és anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak. A női

szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket,

családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az ő dol43

guk, hogy megpróbálják rendbe hozni. Az erőszakról a nők is

ugyanazt tanulták, amit a férfiak:

􀂃 Az igazi férfi uralkodik a családban.

􀂃 A nőnek meg kell hunyászkodnia, és igazat kell adnia férjének,

ha annak nem tetszik valami az ő viselkedésében.

􀂃 Sem a család, sem az ismerősök, sem a társadalom nem ítéli

el, ha egy férfi veri a feleségét.

􀂃 A problémákat erőszakkal meg lehet oldani.

Amennyiben egy nő hosszabb távon bántalmazó kapcsolatban

élt, illetve ha a környezete láthatóan azt az üzenetet sugározza

felé, hogy a bántalmazás nem olyan jelentős probléma,

előbb-utóbb maga is hinni kezd efféle tévhitekben.

3.4. Az erőszak ciklusa

Lenore Walker pszichológus (Denver, Egyesült Államok) éveken

át tanulmányozta a bántalmazó párkapcsolatokban lezajló

folyamatokat. Az ő elmélete az „erőszak ciklusának” fogalma,

amely segít megérteni az ilyen kapcsolatok dinamikáját. Walker

szerint az erőszakos párkapcsolat egyfajta körforgás-jellegű,

ciklikus mintázatot követ, melyben három jól elkülöníthető szakaszt

figyelhetünk meg: a feszültség felgyülemlésének szakaszát,

az erőszakkitörést és a „mézeshetek” szakaszát. (Lásd az

ábrát a 45. oldalon.)

A feszültség felgyülemlésének idején a kapcsolatban egyre

sűrűsödnek és súlyosbodnak a súrlódások: a férfi mindenben

hibát talál, mindenbe beleköt, esetleg szóban bántalmazza part44

nerét. A nők elmondják, ilyenkor úgy érzik, mintha tojáshéjon

járnának, esetleg próbálnak mindenben megfelelni partnerük

vélt és valós elvárásainak, hátha ezzel csökkenteni tudják annak

idegességét. Ez a feszültség egészen a férfi erőszakos kitöréséig

növekszik, majd az erőszakcselekményben „oldódik”.

Az erőszakkitörés történhet szóban vagy tettlegesen, lehet

egy pofon vagy akár a nő gyerekek előtti megerőszakolása. A

bántalmazást követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást

mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan

viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő,

és ő nagyon szereti a nőt. Ebben a fázisban az udvarlási időszak

kedvességei is megjelenhetnek apróbb vagy értékes ajándékok,

virágcsokor, bonbon vagy ékszerek formájában, ezért ezt az időszakot

néha a „mézeshetek” kifejezéssel szokták jelölni. Mint

Walker kimutatta, ez a „békülési” szakasz alapvetően fontos a

nő lelki ellenállásának megtörésében. A „mézeshetek” szakaszt

tovább bonyolíthatja a férfi esetleges alkoholizálása is, amikor a

fogadkozások között az ivás abbahagyása és a szaksegítség keresése

is megjelenik az ivás miatti mélységes bűntudattal keveredve.

Ezt az átmeneti szakaszt ismét a feszültség felgyülemlésének

időszaka követi, és így tovább.

A ciklikusságon túl a folyamat további jellemzője, hogy a

megjelenő erőszak idővel súlyosbodik, eszkalálódik. Egyrészt a

szakaszok időben egyre gyorsabban követik egymást: míg a

kapcsolat elején egy-egy erőszakos jelenetet többhónapos időszak

is elválaszthat egymástól, addig később ezek akár mindennapossá

is válhatnak. Másrészt az erőszak foka is egyre súlyosabbá

válik. Az első alkalmakkor az elkövető pusztán szavakkal

bántja a nőt, ám az évek során egyre durvább módszereket alkalmazhat.

Az eszkaláció néha a nő „véletlenszerű túlveréséhez”

45

vezet. Ilyenkor számos periratban olvasható, hogy a bántalmazó

enyhítő körülményként próbálja feltüntetni a nő évek óta tartó

verését: „Máskor is kibírta, nem értem, most mi történt. Nem

akartam megölni.” Sajnálatos módon ezzel az érveléssel egyes

ügyészek és bírók is azonosulnak, és az éveken át tartó súlyos

bántalmazás számos ítéletben enyhítő jellegű körülményként

jelenik meg.

Érdemes ugyanakkor tudni, hogy nem minden bántalmazó

párkapcsolat írható le a fenti modell segítségével. Az érzelmi és

gazdasági erőszakot a bántalmazó sokszor folyamatos és állandó

stratégiaként használja, ezért ez mindennapi normává válhat,

amely mindenfajta ciklikusságot nélkülöz.

Erőszakkitörés

„Mézeshetek”

A feszültség

felgyülemlése

46

3.5. A bántalmazó párkapcsolat kiemelten veszélyes

szakaszai

A bántalmazó párkapcsolat kiemelten veszélyes szakaszait azért

fontos külön hangsúlyozni, mivel segítőként nekünk is tisztában

kell lennünk vele, mikor lehetnek klienseink konkrét életveszélyben.

Az egyik ilyen szakasz nyilvánvalóan maga az erőszakkitörés,

amely akár az áldozat halálával is végződhet. Ugyanakkor a

veszély elmúltával, a békülési szakasz idején sem tehetünk úgy,

mintha a probléma valóban rendeződött volna. Segítőként tudnunk

kell, hogy az elkövető változásra tett ígéretei a ciklus szerves

részét képezik, ezért a „mézeshetek” szakaszban a látszólag

rendbejövő kapcsolat alapvető problémája – vagyis a férfi erőszakossága

– ugyanúgy megmarad. Az áldozat biztonságát csak

az garantálhatja, ha az elkövető az erőszakos magatartás abbahagyásában

kap (nemegyszer kényszerítő jellegű) szakszerű

segítséget. A nő biztonságát soha nem tehetjük pusztán az elkövető

ígéretétől függővé.

A másik veszélyes szakasz paradox módon éppen az, amikor

a nő megpróbálja megtörni a ciklust, vagyis amikor ki akar lépni

a kapcsolatból. Mint már utaltunk rá, a kapcsolat elhagyását

vagy a válási szándék bejelentését követő időszakban megjelenhet

a fenyegető zaklatás (stalking) jellegű magatartás, ami nemegyszer

az erőszak eszkalációját is magában hordozza. Igen sok

feleséggyilkosságot éppen a menekülési vagy válási szakaszban

követnek el (lásd a sajtó által „szerelemféltésnek” nevezett gyilkosságokat),

ezért még a kapcsolatból való kilépés előtt fontos

biztonsági tervet készíteni kliensünkkel! Egyes statisztikák sze47

rint a fenyegető zaklatás tekintetében a válást/menekülést követő

két év a legveszélyesebb időszak.

A biztonsági tervnek ki kell térnie a gyerekek elleni esetleges

bosszú lehetőségére is. Nem egy olyan esetet ismerünk, amikor

a nő kapcsolatból való kilépését a férfi a közös gyerek meggyilkolásával

torolta meg.

Szintén elképzelhető, hogy a feszültség felgyülemlésének

idején az áldozat olyan lelki nyomás alatt áll, hogy akár gyilkosság

árán is próbálja megelőzni az újabb bántalmazást.

3.6. Mivel indokolják a nők, hogy „maradnak”?

Az alábbiakban összeállított lista a bántalmazott nők indokaiból

idéz, akik arra próbáltak magyarázatot adni, miért maradtak a

bántalmazó kapcsolatban:

ANYAGI FÜGGŐSÉG: „Ki tartana el engem és a gyerekeket? Nincs

jövedelmem, a saját fizetésemből nem tudnánk megélni.”

A GYEREKEK: „Egy erőszakos apa még mindig jobb, mint ha

nem volna apjuk.”

FÉLELEM AZ EGYEDÜLLÉTTŐL: „A férjem azt mondja, hogy még

egy számlát sem tudok egyedül befizetni. Mihez is kezdenék

egyedül?”

48

SZERELEM: „Szeretem a férjemet, hiszen azért mentem hozzá.

Amikor nem erőszakos, akkor nagyon jó ember.”

HŰSÉG: „Ez nála valami betegség. Ha béna vagy rákos lenne,

akkor sem hagynám el.”

SAJNÁLAT: „Sokkal gyengébb, mint én, szüksége van rám. Nélkülem

nem tudna élni.” „De hát olyan beteg. Ha mellette maradok,

jobban tudok neki segíteni.”

IDENTITÁS: „Képtelen vagyok úgy élni, hogy nincs mellettem

férfi. Félembernek érzem magam. Mi értelme egyedül az életnek?”

TAGADÁS: „Annyira azért nem rossz a helyzet. Más nőknek

sokkal nehezebb.”

KÖTELESSÉGTUDAT, VALLÁS: „Amikor hozzámentem, azt ígértem,

hogy mellette maradok, amíg a halál el nem választ.”

SZTEREOTIP NEMI SZEREPEK: „Ez a nők sorsa, én sem kívánhatok

jobbat.” „A feleség dolga összetartani a családot.”

FÉLELEM A FÉRFI ÖNGYILKOSSÁGÁTÓL: „Azt mondta, megöli

magát, ha elhagyom.”

BŰNTUDAT: „A férjem szerint én vagyok a házasságunk megromlásának

az oka. Miattam van olyan sok problémánk.” „Biztosan

az én hibám.”

49

ALACSONY ÖNÉRTÉKELÉS: „Úgyse találnék jobbat.” „A kevés

szeretet is jobb, mint a semmi.”

SZÉGYEN, ZAVAR, MEGALÁZOTTSÁG: „Nem akarom, hogy bárki

megtudja, miket csinál velem.”

BIZAKODÁS: „Majdcsak megváltozik, leszokik az ivásról, és akkor

minden jobbra fordul.”

FÉLELEM A FÉRFI BOSSZÚJÁTÓL: „Megfenyegetett, hogy bárhová

megyek, megtalál, és megöl a gyerekekkel együtt.”

TANULT TEHETETLENSÉG, BÉNULTSÁG: „Nem tudok mit csinálni.”

„Szeretem a férjemet, képtelen lennék nélküle élni.”

3.7. Milyen indokok tartják a nőt a bántalmazó

kapcsolatban?

Azok a nők, akik nem lépnek ki egy erőszakos kapcsolatból, a

különböző stádiumokban más-más érvekkel magyarázzák ezt.

Ahelyett tehát, hogy a „Miért marad?” kérdéssel a bántalmazott

felelősségét helyeznénk előtérbe, gondoljuk inkább át azokat a

stádiumokat, amelyeket valószínűleg átél, és amelyek döntése

szempontjából meghatározók lehetnek. A nő eleinte marad,

mert:

􀂃 Szereti a férfit.

􀂃 Hisz abban, hogy a férfi megváltozik.

Nehéz is egy nem bántalmazottnak ezt megérteni és elfogadni. Igyekszem elmagyarázni, hogy bárki megérthesse:

Egy bántalmazott ember azért marad benne a kapcsolatban, mert nem tud elszabadulni onnan, a lelki sebek és a lelki kötés miatt.

Aki felnőttként eltűri a bántalmazást, illetve bántalmazó felet és kapcsolatot választ, azt szinte biztosan bántalmazták gyerekként; őt vagy az anyját. Nőként az anyjával azonosul, és a női szerepbe beépült bántalmazotti léttel.

(A fiúk többnyire a bántalmazói oldallal azonosulnak, az apával.)

Egyszerűen szólva: az a normális számára, ha verik - ez a normális emberi gondolkodás számára majdnem felfoghatatlan, de így van. Ez épül be mélyen a személyiségébe, a nagyon negatív önértékelésébe, és azt tekinti normálisnak, ha verik, és előbb-utóbb ki is provokálja. Számára - nagyon bizarr, de igaz - így kerek a világ. Mindenütt másutt elbizonytalanodik, mert a nem bántalmazó közeget nem ismeri, tehát fél tőle. Mivel eleve sok félelem van benne a az egész világtól a bántalmazó családja miatt, plusz félelmeket és bizonytalanségokat már nem vállal be. Ezért keres olyan embert, aki azt teremti meg a számára, amit ismerős és megszokott számára: a bántalmazást.

Gondolj a madárra, akit kalitkában neveltek fel, és soha nem engedtek ki. Számára a rácsok jelentik a biztonságot, és a rácsok nélküli élet olyan veszélyesnek tűnik neki, hogy soha nem száll ki a kalitkából, akkor sem, ha nincs bezárva az ajtaja.

Aki nem ilyen családban nőtt fel, akit soha nem bántalmaztak, sem a szülei egymást, és mégis a bántalmazó közegben marad, az sajnos gyenge, és úgynevezett mazochista vonásokkal bíró karakter. Mindenki más ugyanis foggal-körömmel harcolna azért, hogy elmenekülhessen.

Kedves Kérdező! Sajnos az én környezetemben is van ilyen, és ugyanúgy nem értem mint te. Én normális családban nőttem fel, így nem tudom beleképzelni magam a helyzetébe, talán ezért sem értem, hogy miért van még mindig vele.

Hónapok óta azon gondolkodom, hogy mi lehetne a kiút a nő számára, hogyan segítheték neki, mert mint már valaki írta is, innen egyedül már nem fog tudni kilépni. Első körben el fogom olvasni a belinkelt oldalt, tedd te is ezt!

A sógorod párja még nagyon fiatal. A szülei nem vettek észre semmit? Írtad, hogy hozzájuk is szoktak menni. Amúgy szívem szerint én is istenesen elveretném az ilyen embert!

Tudod, van az a mondás, hogy ha valakinek sokszor mondogatják, hogy hülye, haszontalan, nem lesz belőle semmi, akkor az úgy is lesz. Márpedig ha valahogyan belebeszélték, akkor elhiszi, hogy neki csak ez jár. A nő hozzászokott ehhez az életmódhoz. NAGYON nehéz kitörni egy ilyen kapcsolatból. Én bántalmazott gyerek voltam, kaptam otthon is és az iskolatársaim is ütöttek, és mikor már nem kaptam fájdalmat, úgymond "unalmas" volt az élet. Nem tudom ezt jobban elmagyarázni, de ÉVEK kellettek, mire ezt felfogtam, holott én végig tudtam, hogy ez az egész rossz, ROSSZ, de valamiért mégsem léptem. Először féltem hogy intézetbe kerülök, utána pedig inkább kettős életet éltem. Volt az az élet, amit a bántalmazó közegben éltem, és volt egy "Világom" ahova elmenekültem, ahol minden jó volt. Mindezt tizenegy-két-három évesen. Piszok nehéz ügy. Ha nincs senki, aki kívülről támogatna, akkor garantált a bukás. Kell egy fogódzó, kell tudatosítani a problémát, hogy megoldást lehessen rá találni. Nekem ebben párom segített, 15 évesen el tudtam költözni hozzá, most normális életet élek.

20L