Fiúk, szerelemből képzelitek/képzeltétek a nősülést vagy csak úgy megszokásból, a párotok, közös gyerek kedvéért? Hisztek az igaz szerelemben?

Szerelemből.

Megszokásból még kapcsolatot se akarok

Házasságot nem alapozunk szerelemre, csakis szeretetre. Emiatt van a rengeteg válás. A szerelem elmúlik, a házasság megmarad.

Tudjuk, hogy a szerelem bizonyos kémiai folyamatok összessége. Én hiszek az igaz szerelemben, és abban is hogy az ember szimultán több emberbe is lehet szerelmes. Abban is hiszek, hogy egy nap alatt akár több emberbe is beleszerethetsz.

A szeretet, az már más kérdés. Házasodni csak olyannal, akit szeretek is és nem csak szerelmes vagyok/voltam belé.

"de ha olyan lányt választasz magad mellé, akit csak szeretsz, akkor nem csalod meg egy olyannal, akibe éppen beleszeretsz?"

1: Ez csakis döntések és önuralom kérdése, nem holmi igaz szerelem nevű maszlagé. Az ember eldönti, mi a fontosabb neki: az, hogy ne bántsa meg a társát és el tudjon számolni a tetteivel, vagy egy órányi élvezet.

2: A "csak" szeretsz kifejezést egy kissé kiábrándítónak tartom, mert szerintem ez egy magasabb rendű érzés, tekintve, hogy ez az, ami akkor is túlél, amikor a szerelem nevű kiszámíthatatlan teremtmény éppen szarik a fejedre.

Én tulajdonképpen hol fülig szerelmes vagyok az asszonyba, hol meg az agyamra megy. A lényeg, hogy ha éppen nem a turbékolós stádiumot éljük, akkor is szükségünk van a másikra, és akkor is leugranánk a másik után a szakadékba is. Ez az érzés felette áll a csip-csup megcsalós, elhagyós, nem-tudom-hogy-mit-érzekes proto érzelmeken, mert ha most szakítanánk is, akkor is így állnék hozzá még tíz év múlva is. Gyakorlatilag ő az egyik lábam és az egyik kezem, ha neked ez "csak szeretet", akkor nagyon rosszul definiálod a jó párkapcsolatot...