Van valami, amin már régóta gondolkodok. Ti mit gondoltok?

17 vagyok, a barátom 18. Egy éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, de nekem ő az első komoly kapcsolatom.(és az első szexpartnerem is)

Nagyon rendes fiú,tökéletes számomra. Mindig azt mondja, hogy férj és feleség leszünk, lesznek gyerkőcök, meg minden. Ez nekem is tetszene, mert tényleg szeretem, de úgy érzem nem éltem még eleget, buliznék még, hülyiteném a pasikat, mint más szingli csajok. Néha azon gondolkodom, hogy túl korán ismertem meg. Fura, mert a többi lány aggódik hogy sosem jön el a nagy Ő, én viszont azon, hogy milyen hamar rátaláltam. Ezt az egészet megbeszéltük és abban maradtunk, hogy ha valami oknál fogva elválnak útjaink, ha igazán szeretjük egymást, és együtt kell lennünk, úgy is egymásra találunk, ismét.

Szerintetek hülyén gondolkodom, vagy csak naiv vagyok?

Köszi a válaszokat előre is :)