Iszonyat szeretem a barátnőm, még is unom, -ilyen létezik? 18/F

Ha tenyleg iszonyat szeretned akkor a szakitas meg sem fordulna a fejedben! Minden teren megfelel, megis unod es kerulod?! Kicsit sok az ellentmondas.

Nem a barátnődet unod, hanem a kapcsolatotokat! :)

ellaposodott a kapcsolatotok

Szerintem már nem szereted, max. megszoktad, meg ragaszkodsz hozzá... nem mondom azt h most szakítsatok, mert nyilván még nem érzem, de az idő úgyis meghozza majd, hogy ezt folytatni kell-e, vagy nem :P

Csináljatok új, izgalmas közös programokat, hogy újra egymásra találjatok.

Hàt ez érdekes... Semmiképpen ne szakíts mert ha tényleg szereted a baràtnõdet akkor idõvel úgyis meg fogod bànni. Inkàbb elõször pròbàld felràzni a kapcsolatotokat, hàtha sikerül ezen is túllendülni közösen. Közöld vele õszintén hogy szerinted a kapcsolatotok kicsit unalmassà, megszokottà vàlt és szeretnéd ha vàltoztatnàtok néhàny dolgon. Szervezzetek együtt olyan programokat amit még nem csinàltatok, vàltoztassatok a szexben is, hogy izgalmasabb legyen. Remélem bevàlik.

tavaly átéltem amikor párom 2 év után érezte ezt. Ő lépett szakított velem, megkönnyebbült. 2 napra külön mentünk és amikor átélhette hogy milyen az Nélkülem akkor felhívott és kérte hogy menjek vissza, az elején szkeptikus voltam hogy biztos csak a megszokás miatt de NEM. Azóta mintha kicserélték volna, és minden olyan mint a legelső hónapokban :) Azt mondta hogy ezt érezte és amikor lépett és átélhette hogy milyen minden Nélkülem, akkor tisztán látta a dolgokat. Ennek már 1 éve :)

Régebben az én barátom is ezzel fogadott az egyik napon. Elmondta, hogy akkoriban, amikor találkozott velem nem érezte magát olyan jól, unalmasnak gondolta a dolgot, nem érezte azt, amit kellene. Elég messze lakunk egymástól, akkoriban csak hétvégenként találkoztunk, így hát csak online tudtunk társalogni a "vallomás" után. Engem nagyon rosszul érintett, semmit sem vettem ebből észre. Nagyon sokat szomorkodtam,pityeregtem azokban a napokban, féltem, hogy elveszítem. Aztán eldöntöttem, hogy nem adom fel, minden erőmmel azon leszek, hogy igenis bebizonyítsam, hogy kellek neki, mi össze tartozunk és korántsem vagyunk unalmasak. Bár lelkileg nem voltam jól, de tudtam, hogyha sajnáltatom magam, és bevágom a depit akkor még jobban lehúzom magam és Őt is. Próbáltam a lelket tartani bennünk és beszélgetni vele normálisan. Ő is eléggé el volt kenődve, mert nem akart bántani, de hazudni sem. Eljött a hétvége...akkor és ott, amikor leszállt a vonatról és csak némán, szorosan átölelt tudtam, hogy minden rendben lesz..láttam a szemében, éreztem a szorításán :) Nem egyik napról a másikra lett minden okés, természetesen mindkettőnknek tenni kellett érte. És tudod mit? Sokkal jobb lett, mint volt :) Sok közös programot csináltunk: első sorban sokat beszélgettünk, mi jó, mi nem jó, mi zavar...főztünk együtt, sétáltunk az erdőben, bolondoztunk, gyertyafényben fürödtünk :) Azóta is boldogan élünk 6 éve, tervezzük a közös jövőt :) Nagyon fura, mert mindenki azt mondja, hogy az évek során múlik a szerelem...hát nálunk nem érződik ez,sőt :) Ha szeretitek egymást, ahogy állítod, akkor küzdeni kell a kapcsolatért, nem szabad a hullámvölgyekbe beragadni:) Kívánom, hogy oldjátok meg közösen a problémát!