Szerintetek nagy hülyeséget csinálok?

Szóval. Belezúgtam a padtársamba, de ő nem viszonozta az érzéseimet, viszont jóba vagyunk az ominózus "eset" óta, amióta tudom, hogy nem jövök be neki. Nap mint nap beszélgetünk órák előtt-után. Én próbálom elfelejteni, de nem nagyon megy... De nem olyan rég valamin felhúztam magam - már nem emlékszem, de nem a sráccal kapcsolatos - és tökre bunkó voltam vele egy egész napon át. Nem tudom hogy miért (és furcsállottam is ezt), de jól esett, hogy kitöltöttem szegényen a dühömet csípős beszólásokkal és kötekedéssel. Minden mozdulatába belekötöttem, és ő már vagy 30-szor megkérdezte, hogy mi a bajom, annyit mondtam mindig: "Semmi".

Másnap délután írtam neki egy SMS-t, amiben bocsánatot kértem amiért köcsög voltam, de nem válaszolt rá. Másnap ugyan úgy elvoltunk, de akkor megint rám jött a bunkózhatnék, erre ő is visszavágott. Aztán következő órán már mintha mi sem történt volna. Viszont ma, az egyik órán rajzolgattam (vagy egy olyan érzésem, hogy szereti nézni, ahogy rajzolok, mert akkor vagy engem, vagy a lapomat nézi, és ilyen extázisba esett hangon motyogja, hogy "De jó lett!" meg "Ez mit ábrázol?")és most kivételesen látszott, hogy nem tetszik neki a rajz (mangát rajzoltam, amin egy lányt két oldalról puszil meg egy-egy srác)erre ő leszólta, hogy ezek úgy néznek ki, mint a b*zik. Erre én: Hát, nem b*zik. Erre ő: De, de nagyon is azok! Erre én: Hát... Annyira b*zik, mint pl te! Erre ő: Akkor lehet, hogy én b*zi vagyok, de ők mindenképpen azok! Ezután nem szóltam hozzá. Majd odaszólt a barátnőm: Ezek nem b*zik, csak úgy néznek ki, mint a b*zik. Erre a srác: Nem, ezek b*zik! (Igen, egyre értelmesebb beszélgetést folytattunk osztályfőnökin.xd) Erre én(kicsengetéskor): Nem, nem, ezek csak úgy néznek ki, mint a b*zik. Te is úgy nézel ki, mint egy b*zi, de mégsem vagy az...

Na, itt szemmel láthatólag megsértődött, pedig nem szántam sértőnek. Nap mint nap ilyenekkel csipkelődtünk, akkor semmi baja nem volt. Következő órán szándékosan nem ült mellém, azzal magyarázva a dolgot, hogy "onnan jobban lát". Viszont én láttam rajta, hogy haragszik. Ma délután hívtam kétszer is, nem vette föl a telefonját. Megkértem a legjobb haverját, hogy hívja föl, állítólag neki az első csöngésre fölvette...Szerintem nagyon megharagudott rám.

Amúgy jól esett a csipkelődés, bár eleinte magam sem tudtam, hogy miért bántom szegény fiút. Mint a Family Guy reklámban. Brian: "Évekig fogok nevetni egy viccen, de nem mondom el, melyiken!" xd Kb ilyen szintű érzéseim voltak. "Évekig bunkózni fogok, de nem mondom el, hogy miért. Muhahahahaa..."

Utána már úgy éreztem, megbűnhődik, amiért nem mondta el, hogy nem szeret, és hiába reménykedtem. Közben rájöttem, hogy semmi értelme haragudnom rá, mert végül is nem ő tehet róla, hogy nem tetszem neki. De azért elég jól esett belekötni mindenbe, amit mondott vagy csinált. Szerintetek is elmebeteg lettem? :D Vagy egyszerű bunkó vagyok?

Remélem érthetően írtam le a sztorit. Kérlek, segítek! :(

L/14