Szerintetek az normális ha ilyenek járnak a fejemben?

A helyedben őszintén átgondolnám, hogy milyen személyiség is vagyok. "Szegény én" - típusú lelki problémákra tudom ajánlani Csernus - Fájdalom arcai című kötetet.

A legjobb az volna, ha őszinte volnál magaddal, és objektíven átgondolnád, hogy milyen tényezők hátráltathatnak abban, hogy barátnőd legyen.

Nekem van néhány ötletem.

1. Döntsd el, hogy csajt akarsz (kacsaszájú főemlősök csoportja...) vagy lányt. Segítség: az a nőnemű, aki nem ismeri a kettő közötti különbséget, a csaj.

2. Döntsd el, hogy pasiként akarsz viselkedni, vagy férfiként. A férfi erőt, határozottságot, céltudatosságot sugároz. Tudod ki vagy, merre tartasz, és van saját gondolatod a világról. Nem sajnáltatod magad - problémamegoldó gondolkodási stratégiát alakítasz ki.Így például a jelen kérdésed kontextusában: megvizsgálod a saját hibáidat, és esetleg a környezet hibáit, azaz: jó helyen akarok-e párt találni?

3. Miért jutott ez a kérdés kihangsúlyozott szerephez az életedben? Talán elváltak a szüleid? Magányosnak érzed magad? ... A kérdés: szükségem van-e másra ahhoz, hogy egésznek érezzem magam?

4. Mi tetszik egy lányban neked? Ha ez megvan, tudni fogod, hogy mit keress.

Sok pár vegetál pasiként és nőkét, ez általában nem vezet semmi jóra. Persze lehet gyerekeket nevelni, meg dolgozgatni a mókuskerékben, de ennek nem sok értelme van. Az alapján, amit fent írtál - hogy megölöd magad, te a mókuskerekes vegetálásos életmódot tartod ideálisnak.

Nem mindig az a jó, amit látsz magad körül. Sőt a tapasztalataim szerint általában az a nem jó - főleg, ha ilyen gondolatokra jutsz végül.

Elnézést, ha esetleg túl negatív voltam, de átestem nagyon régen hasonló gondolatokon.

Remélem, tudtam segíteni.

Nekrato

Figyelj én is olyan ember voltam, mint te mert én is 20 fölötti vagyok és még nincs senkim, mert kb féléve olyan voltam, mint te. Én kissé későn érő típus vagyok kb 16 éves koromtól kezdtek érdekelni lányok, de úgy voltam vele, hogy ráér még csajozni, mert én akkor is a hosszútávú kapcsolatok híve voltam, nem érdeltek azok a divat f.szfejek. Aztán kb 19 éves koromra mondtam magamba, hogy kéne barátnő mert a társadalom szerint "ciki", ha nincs nőd vagy nem feküdtél le senkivel. Időközben egy nagyon rossz dolog ért engem, amiről nem szeretnék beszélni, és emiatt még jobban bedepiztem, amitől kb 3 évig csak sajnáltattam magam, hogy nincs senkim. Elküldtek engem pszhichiáterhez, szednem kellett gyógyszereket, facebook-n állandóan csak negatív dolgokat írtam ki, amitől sok ismerőst vesztettem el, és egy pár bunkó ismerősöm inkább csak tovább csesztetett, és elég csúnyán meghíztam mellé. Pluszba kaptam a pofonokat, mert nem volt semmilyen döntőképességem ismerőseimet kérdezgettem, hogy összeillenék e azzal a lánnyal akit kinéztem, és ha azt mondták, hogy nem mert magasak az igényeim akkor kiborultam teljesen, és pszichiátriára is bekerültem több hétig.

Azután kb fél éve kézbe vettem az irányítást csak egy valakire hallgattam és az saját magam! Már nem érdekelnek a társadalmi előítéletek, nem depizek feleslegesen, és testmozgásra is megjött a kedvem le is adtam kb 15 kilót, ami mind felesleg volt, és még mindig van. Gyógyszereket meg már nem kell szednem.

Azokat az embereket ne hibáztasd mert boldogok lehet, hogy előtte ők is olyan lelki roncsok voltak, mint te! Ha te is boldog leszel akkor te is féreg is leszel? Én csak annyit tudok javasolni, hogy légy pozitív. Amúgy társkeresőt szerintem ne használj, ha komoly kapcsolatot keresel, mert elég zsákma macskás a helyzet. Inkább vigyen az ár és keresd a lehetőségeket, minthogy ezen hisztizz! Olyan az élet ahogy alakítod, és ha ezen nem változtatsz akkor nem csak a lányok fognak kerülni téged!