Normális, ha kitalált emberekkel beszélgetek a fejemben?

Egészen kicsi korom óta nagy álmodozó vagyok. Mindig is imádtam furcsa történeteket, meséket kitalálni magamról, amiket a fejemben el is játszottam. Régen a karakterek a valódi ismerőseim voltak, de manapság már saját szereplőket gyártok.

Van, hogy létező embereket formálok át (pl a kedvenc sztáromnak adok egy nekem szimpatikusnak tűnő személyiséget s így kreálok egy új embert, aki csak az enyém és ugyan hasonlít a valódi hírességre, de mégsem ugyanaz, inkább egy afféle lenyomat), de néha teljesen új embereket készítek és velük beszélgetek, történeteket játszom el.

Nagyon sokszor csinálom ez; otthon, a buszon ülve, suliban, utcán, szinte mindig és mindenkor, amikor épp nem beszélgetek valakivel, vagy csinálok valami egyéb olyan dolgot, ami teljes koncentrációt igényel. Eddig semmi problémám nem származott ebből, a barátaim és a családom is csak legyintenek, hogy álmodozó vagyok és kész. Igazából nagyon elvezem, hogy ugrálhatok a valóság és az álomvilág között és mindkettőt, ahol tudom úgy alakítom, hogy minél inkább hasonlítson egymásra. (Nem kell abszurd dolgokra gondolni, csak apróságokra.)

Más is szokott ilyet csinálni?