Normális, ha kitalált emberekkel beszélgetek a fejemben?
Egészen kicsi korom óta nagy álmodozó vagyok. Mindig is imádtam furcsa történeteket, meséket kitalálni magamról, amiket a fejemben el is játszottam. Régen a karakterek a valódi ismerőseim voltak, de manapság már saját szereplőket gyártok.
Van, hogy létező embereket formálok át (pl a kedvenc sztáromnak adok egy nekem szimpatikusnak tűnő személyiséget s így kreálok egy új embert, aki csak az enyém és ugyan hasonlít a valódi hírességre, de mégsem ugyanaz, inkább egy afféle lenyomat), de néha teljesen új embereket készítek és velük beszélgetek, történeteket játszom el.
Nagyon sokszor csinálom ez; otthon, a buszon ülve, suliban, utcán, szinte mindig és mindenkor, amikor épp nem beszélgetek valakivel, vagy csinálok valami egyéb olyan dolgot, ami teljes koncentrációt igényel. Eddig semmi problémám nem származott ebből, a barátaim és a családom is csak legyintenek, hogy álmodozó vagyok és kész. Igazából nagyon elvezem, hogy ugrálhatok a valóság és az álomvilág között és mindkettőt, ahol tudom úgy alakítom, hogy minél inkább hasonlítson egymásra. (Nem kell abszurd dolgokra gondolni, csak apróságokra.)
Más is szokott ilyet csinálni?
Én is szoktam!!! :)
Van ám neve is: maladaptive daydreaming
Ne már!
Én is elképzelek meséket és eljátszom a fejemben :D
Előző vok
Benne van szinte minden ismerősöm csak én az udvarom szoktam miközben vagy biciklizek vagy valamit dobálok a kezembe és megyek,rengeteg mesét éstelenovellát de még zenét is szoktam ugymind hangosan kimondani de mások nem tudnak róla ide ietam le először;)
Nem vagyunk bolondok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!