Ilyen fiatalon normális, hogy több fiú is ugyan olyan fontos nekem, és többen is kavarognak közülük a fejemben?

Szóval van 2 fiú barátom, akiknél szeretek eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne, ha több is lenne köztünk. Nem vagyok szerelmes senkibe sem, habár az egyikőjükbe majdnem az lettem... Viszont a korom miatt is, és a saját szabadságom miatt sem szeretnék párkapcsolatot, de néha mégis olyan jól esne, ha megölelnének, és oda tudnék bújni hozzájuk. Akár minden nap. Ha azt vesszük a párkapcsolat sem sokban lenne más, de abban a helyzetben zavarnának a kíváncsi szemek, fülek, pletykák, és az elkötelezettség gondolata... (nem mintha nem lennék hűséges.) Ez normális? Hogy leszek én így szerelmes? Létezik, hogy az első szerelem miatti csalódás okozza ezeket? 15/L