Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítsak vele vagy sem?
A szituáció elég bonyolult, megpróbálom röviden, minden részletével együtt összefoglalni.
Az a helyzet, hogy egy ideje megtaláltam életem szerelmét, nagyon jól elvagyunk, minden smakkol, kivéve egy dolgot, amiben úgy érzem, hogy csak a másik kárára "nyerhet" a másik.
Én nem szeretnék gyereket. (23/N). Sosem szerettem volna. Mióta az eszemet tudom, untattak a kisgyerekek, ha meglátok egyet, nem, hogy nem fog el az anyai érzés, de semmi, közömbös, sőt inkább negatívan tekintek rá. Nem szeretem sem a csecsemőket, sem a kisbabákat, sem a nagyobbacska gyerekeket. Természetesen nekem is volt gyerekszobám, nem kezdek el fintorogni egy gyerek láttán, de semmi késztetést nem érzek interakciót létesíteni vele.
Mindig is érdekeltek a tudományok, jó is vagyok a természettudományokban. Intelligensnek és műveltnek tartom magam, és ezeknek fejlesztésébe sok erőt és energiát is belefektettem. És (mint már említettem) anyai ösztönöktől teljesen mentes vagyok.
Éppen ebből kifolyólag nem is tudom elképzelni, hogy én feladjam a karrierem, hogy valaha ki tudjon az elégíteni, hogy naphosszat "pelenkát cserélek". (Ez természetesen sarkos nézőpont, de értjük, mire utalok). Elképzelhetetlennek tartom, hogy évekre kiessek a munkaerőpiacról, kiessek a közegből, ahová tartozom, megszűnjön a kortársaimmal a kapcsolataim jelentős része, a fő elfoglaltságom a babázás és a háztartás legyen és (végül, de nem utolsó sorban) teljes egészében anyagilag a férjemtől függjek, és kereset és perspektivikus munkalehetőség nélkül, csak az ő jó/rosszindulatára legyen bízva a "sorsom gyerekestől".
Én ezt az egész gyerekezés dolgot így látom, és akkor még nem is szóltam arról, hogy a testem ronda lesz, tönkremegy, és jó esélyem van rá, hogy a férjem kikacsingat (mint oly sok házasságban történik ez sajnos :( ).
A párom egészen más. Ő nem gondolkodik erről a kérdésről abszolút racionálisan. Csak és kizárólag a fajfenntartási ösztönére hagyatkozik. Szaporodási ösztönének dominanciája miatt, a témával kapcsolatos esetleges veszekedéseink során észérvektől és bármi féle mérlegelhető argumentumtól mentes. Az össz indoka arra, hogy gyereket akar az, hogy: nem tudja, csak így érzi. Mert szereti a gyerekeket. (És a kedvencem) - Azért akarok gyereket, mert akarok gyereket.
Lássuk tehát be... Észérvekkel nem lehet vitatkozni... :/
A fent vázolt problémából komoly veszekedéseink vannak. Én alapvetően 3 kimenetelt látok:
1. Én engedek, és feladom a hátralévő életem és az énemet. (Mert hát tudjuk, milyen most a munkaerőpiac. A szülési szabadság után gyakorlatilag lehetetlen újra elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Az anyukák nagy része így örökre otthon ragad.)
2. Ő enged, és akkor életének kiteljesedése, a gyerek nélkül fog "sínylődni".
3. Szépen elválnak útjaink.
És itt érkeztünk el a kérdésemhez. Szerintetek szakítsak vele? Engedjem el, hogy mind ketten boldogan élhessünk?
(Nagyon kérek mindenkit, hogy a kiosztást tartsa meg magának, és próbáljon ténylegesen belegondolni a helyzetbe. Mély tiszteletem minden kismamának és anyukának, hogy ezt a "tettet" bevállalta, kockáztatva az egészségét és az egzisztenciáját. Le a kalappal. De én nem ilyen vagyok. Így arra kérek mindenkit, aki esetleg nem ért egyet a "nem szeretnék nő létemre gyereket" hozzáállásommal, hogy ezt ne ossza meg itt, ennél a kérdésnél. Arra vannak más kérdések. A hasznos válaszokat nagyon köszönöm.)
válasza:Nincs gyerekem, de szeretnek majd. Nem mondom, hogy most azonnal, es sosem lesz megfelelo idopont mindenfele racionalis eszervek miatt, de a vagy bennem van. Fiatal vagy meg nagyon elore gondolkodni, de mire benned lesz a vagy, biztosan megteremted magadnak azokat az egzisztencialis korulmenyeket, amik eleresen most dolgozol, es atertekeled a dolgokat. Szerintem ne foglalkozz ilyesmivel 23 evesen, hanem elj. Es soha ne mondd, hogy soha :)
Parod mennyi idos?
válasza:Engem a 23 évesen elért karrier érdekelne, milyen vezető pozíciót értél el amit fel kéne adnod ha terhes lennél?
Sose lesz jó időpont arra hogy gyereked legyen. Mindig lesz kifogás! Anyai ösztöneid meg amúgy se lesznek amíg nincs gyereked.
És elárulom alapvetően nem vagy racionális, ha az lennél nem írod ide ezt a wall.txt-t. Mert megteszed azt a racionális lépést hogy megmondod neki nem szeretnék most gyereket és nem szeretnél többet vitatkozni.
30 évesen meg majd jön a kapuzárási pánik, és a tested se lesz olyan mint 23 évesen, gyerek ide vagy oda.
Az utolsó válaszolón kívül mindenkinek nagyon köszönöm a választ, ugyanis hasznos volt. Az említett válaszoló stílusát nem tartottam helyén valónak.
Ami a karriert illeti, nem vagyok egyelőre vezető pozícióban, valahol el kell kezdeni mindenkinek. Nem kergetek ostoba álmokat, hogy ilyen fiatalon egyből vezető legyek. Ez abszolút nem reális, úgy gondolom.
Nem értettem a nem racionális kommentárt, de nem is igazán adok neki hitelt.
Utolsó előtti válaszoló: Köszönöm a kommentet. :) Abba igazad van, hogy nincs sosem jó időpont, hát majd meglátjuk, hogyan alakul. :)
Kedves Kérdező!
Valóban, ahogy sokan írták, még talán fiatal, illetve bizonyos szempontból éretlen vagy most ahhoz, hogy gyereket vállalj. Ezzel önmagában semmi baj nincs, ez manapság természetes dolog, hogy az ember lánya 23 évesen még szeretne inkább élni és a saját karrierjét, egzisztenciáját építeni. Ahogy már néhány előttem szóló leírta, nagy valószínűséggel elkezd majd ketyegni az a bizonyos biológiai óra, a gyerekekről és a gyerekvállalásról a gondolkodásod módosulni fog, akár páli fordulatot is tehet majd. Talán akkor majd jobban meg fogod érteni a párod gondolkodását is. (Lehet, hogy nála is beindult az a bizonyos biológiai óra, csak ő nem tudja így megfogalmazni a dolgokat.) Mindez persze nem egyik pillanatról a másikra fog lezajlani, sőt, hosszú évek alatt szokott történni.
Ami viszont sokkal inkább zavaró, az a párod viselkedése, dühkitörései, ordítozásai, valamint annak a "mézesmadzagnak" az elhúzása, hogy ő majd otthon marad szívesen a gyerekkel. Más témákkal kapcsolatban is szokott Veled így viselkedni? Mennyire sűrűn szokott ordibálni? Hogy kezel Téged? Általában mennyire kezel Téged vele egyenrangú partnernek?
Az Általad leírtak alapján kételyeim támadtak afelől, hogy a párod egy komoly kapcsolatra, illetve más emberekkel való tartós együttélésre érett.
Neked igazából nem kell más, csak idő. Idő a változásra, idő, hogy mérlegeld a dolgokat, idő, hogy éld ki Magad egy kicsit, idő, hogy építsd a mostani és a későbbi életed alapjait, idő, hogy a lehető legjobb, vagy a lehető legkevésbé rossz döntést meghozd a gyerekvállalással és a kapcsolatotok jövőjével kapcsolatban. Nem egészen harminc évesen, több, mint 5 éve működő tartós kapcsolat tapasztalatával a hátam mögött azt mondom, hogy a megfelelő időben fogod tudni, hogy mit döntsél, hogyan döntsél, mik a legkevésbé rossz, avagy a legjobb döntések ebben a helyzetben. És még valami: akármi is lesz, nem hiszem, hogy meg kell bánj majd bármit is, szerintem minden úgy lesz jól, ahogy lesz.
válasza:Valószínűleg a 3. variáció fog beteljesülni, egyikőtöktől sem várható el, hogy egy ilyen rendkívül fontos döntésben engedjen. Bár, 23 évesen még fiatal vagy, nem kizárt, hogy 5-6 év múlva másként fogsz vélekedni. Én is pont ugyanígy éreztem mint te kb. 1-2 évvel ezelőttig, mióta az ismeretségi körömben született pár gyerek, rájöttem nem rossz dolog ez, sőt csakis ez az élet igazi értelme. Fiatal vagy, de nem szerencsés ha életed végéig önzőn, csak önmagadért akarsz élni. Majd ha idősebb leszel és nem lesz se kutyád, se macskád rájössz milyen jó is lenne egy egy szerető család. Ma én is úgy érzem akarok majd családot, még nem most de pár év múlva mindenképpen.
26F
válasza:Komolyan fel kell tenned magadban a kérdést: Látsz e reális esélyt a boldogságra? Úgy érzem, jobb inkább az elmédre hallgatnod, mint a szívedre, még ha érzel is iránta valami komolyat. Te egy végtelenül intelligens nőnek tűnsz, aki 20 évvel érettebb koránál.
Az első lány az életemben múlt nyáron is hasonló volt, valami természetfeletti elvontságot fedeztem fel benne. Mintha nem is közülünk való volna, a legpozitívabb értelembe, hanem a Föld felett lebegne és valami magasztosabbra vágyna. Én nem voltam neki eléggé magasan, fent az égen, ha érted mire gondolok. Ő azt mondta, olyan valakire van szüksége, akivel a fellegekben tud lenni, akiben olyasmi rejlik, mint benne, valami megmagyarázhatalan, valami megfoghatalan. Számomra ez kimeríti a misztikum fogalmát:D
Neked is pont egy ilyen pasira lenne szükséged.
Úgy látom a barátotokkal nem illetek össze, lehet, hogy tévedek, de ez a véleményem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!