Normális az, hogy megnéztem egy filmet és azóta attól félek, hogy meghal a barátomat?

Normális, hogy egy-egy ilyen film után elgondolkodsz ezen. Az ilyen filmeket pont ezért forgatják le.

Az nem normális, hogy ennyire nem tudod elképzelni, hogy nélküle létezz. Elveszteni valakit és bánkódni utána, gyászolni, ez normális dolog. Elveszteni valakit és "utánamenni" nem normális. (Nem pontosan értem amúgy, úgy gondolod, hogy öngyilkos lennél?)

Mi lenne velem, ha a párom meghalna? Nyilván elvinné az életem egy részét, azt, amit vele éltem. Valószínűleg elköltöznék ebből a városból, nem bírnék itt maradni, ahol minden sarok rá emlékeztet. De élnék. Mert ha így történt, akkor így kellett lennie, és nekem az a dolgom, hogy a saját életemet éljem, és nem az, hogy az ő halálát haljam.

De amúgy igen, valamennyire én is féltem Őt. Nekem az a stratégiám, hogy amikor minden nap elindulunk a magunk dolga, munkája, teendői után, mindig úgy engedem el a kezét, hogy mosolygok, hogy szeretettel nézek rá, hogy megcsókolom. Haraggal sem elválni, sem aludni térni nem szabad! Jól kell élni, és akkor a halál sem olyan borzasztó.

"mi lenne velem ha történne Vele valami és meghalna. "

Mi lenne? élnél tovább, intéznéd a dolgaidat, dolgoznál tovább, találkoznál emberekkel, stb., idővel elfelejtenéd, aztán később talán találnál mást is. ilyen egyszerű. nem kell felfújni, agyonbonyolítani a dolgokat.