Ez mitől lehet? Néha előtör a magány?! (részletek lent. )

Sziasztok!

A suliban megismerkedtem egy aranyos lánnyal. Mindig elvagyunk hülyéskedünk. Majd egy idő után azt kezdtem érezni hogy a részemről már kezd kicsit több lenni mint barátság.

A lánynak van barátja 1.5 éve. Amikor szoba került valahogy a barátja akkor mindig mondta, hogy már nem szereti, csak megszokásból vannak együtt. Így én megpróbálkoztam vele, hátha sikerül egy kapcsolat (Tudom, hogy nem szép dolog rámászni olyan csajra akinek van pasija.) Mondjuk azt hozzá teszem nem léptem felé, mert tiszteletben tartottam hogy van barátja. Viszont azt elmondtam neki, hogy én többet érzek. Majd rá egy olyan 3 hétre ő is mondta hogy többet érezz.. Valentin napra vettem neki egy csokit, és írtam neki egy levelet hogy jó lenne ha együtt lehetnénk, de sajnos nem lehet. És ami meglepett hogy ő is írt nekem egy levelet..

Viszont egyszer nagyon kiborult a bili és elmondta, hogy ő már nem akar tőlem semmit, csak barátságot mert nem fog arra várni hogy lépjek felé. Én mondtam neki addig nem fogok amíg van párkapcsolata..

A barátság megmaradt köztünk, nincs veszekedés. De néha előjön belőlem az, hogy mi is lett volna ha mi összejövünk.. És a fejemben van az még mindig amikor ott álltam előtte és mondja hogy nem vár rám többet és nem akar már semmit.. Ilyenkor valamiért összetörök és elkezdek depis zenét hallgatni és sírok.. Ez miért van?! Előtörik belőlem a magány?! (bocsi ha hosszú lett.)