Mit tennétek, ha a párotok szakítana veletek a távolság miatt?

Mi majdnem 2 éve vagyunk távkapcslatban és voltak nagyon nehéz pillanatok, de annyira szeretjük egymást,hogy nem tudtuk befejezni.

Én is azt mondom, ha szereti egymást két ember, olyan nincs,hogy nem birja. Bármi áron ki akarsz tartani a másik mellett, és mindent megteszel,hogy sikerüljön a végén összeköltözni.

Akkor most rajtad a sor, neked kell erőt öntened belé. Ahogy korábban neked kellett támogatás, úgy most neki van rá szüksége tán még jobban is mint neked kellett, hiszen - ha jól okoskodtam - ő már rágódott rajta egy sort, sajna egyedül.

Ezt veheted a (táv)kapcsolatotok első nagy próbatételének. Ne add fel ilyen "könnyen", mert megette a fene az egészet. Küzdeni kell egy jó kapcsolatért és nem szabad feladni az első bukkanónál.

Az a helyzet, hogy ha tényleg olyan párt találtál akiért érdemes élni és "csak" ennyi ok lenne a szakításra, később jön majd a "mi lett volna ha" jellegű önmarcangolás, fej falba csapkodása és a tehetlenség érzése, hogy nem tettél meg mindent amit lehetett.

Ha igazán szeret, csak idöre lesz szüksége. Sajnos nálunk is voltak mélypontok, és ott tartottunk,hogy befejezzük, de mindig rá kellett jönnünk,hogy akármilyen nehéz, nem pótolható a másik. A mai világban eleve nehezebb olyan társat találni akit szeretsz és elfogadsz úgy ahogy van. Ja, és,hogy ez mindkét fél részéröl igy legyen...

Én ezért tartok ki:)

Kedves Kérdező!

Én is távkapcsolatban élek, a barátnőm 200 km-re van tőlem, és valóban nagyon nehéz elviselni. Egyszer volt mélypont, ő ingott meg, de végül meg tudtuk beszélni. Szeretjük egymást, és nem hagynám el azért, mert messze van. Igaz, minden nap azzal foglalkozok, hogy találjak ott munkát, és végre vele lehessek minden nap. Csak remélem, hogy ő is olyan eltökélt marad, mint amilyen én vagyok.

De ha ott nem lehet munkát találni, akkor miért nem megy ő oda hozzád?

Sok sikert a problémák megoldásához!