Elhagyott a szerelmem?

Hűű waze mintha saját esetemet olvastam volna, csak én nem írom ki. Na figy engem is most dobott a barátnőm 3 év után szintén mondta még elötte sokszor hogy szeret aztán hirtelen megváltozott és inkább nem akarta folytatni amit persze próbáltam megbeszélni vele de elutasított szal már nem vagyunk együtt elvileg, bár már magam sem tudom. Lényeg az. Hogy éld túl? Megmondom. Visszaszerezni már nem érdemes megpróbálni ha esetleg szeret vagy valami akkor vissza fog találni hozzád, de te nem vagy köteles várni rá. Lehet sosem fogja megpróbálni visszaszerezni téged. A lényeg az hogy neked jól kell érezned magad, ki kell mutatnod. Arra gondolj hogy nem neked lesz rossz ha nem neki mert még egy oylan hapsit mint aki te vagy nem fog sohasem találni. Menj haverokkal, bulizzál, csajozz, keress hobbit, csak ne legyél otthon. Teljesen megértelek hogy mit érzel, de csak ezt tudom mondani neked én is ezt csinálom. Sok sikert, és idővel túl leszel rajta hidd el.

21/F

Jó, hogy rátaláltam erre a kérdésre, mert lényegében én is hasonlóra készülök már jó ideje, mint amit a barátnőd tett. Ez nem egyik napról a másikra alakult ki. Én sírtam, hisztiztem, toporzékoltam, próbáltam normálisan megbeszélni, úgy érzem az ég világon már mindent megtettem azért, hogy felhívjam a párom figyelmét arra, hogy nekem több figyelemre van szükségem, én nem érem be azzal, amit jelen pillanat nyújt nekem.

Sosem olyan volt a reakció, amire én gondoltam, amit szerettem volna kiváltani belőle. Már belefáradtam és kezdem úgy érezni, hogy nem érdekel az egész. Arra várok, hogy valami végleg elszakadjon bennem, hogy könnyebb legyen kimondani hogy vége. :( Bármit megtennék azért, hogy valami változzon, mert végtelenül szeretem, de jelenleg több fájdalmat okoz ez az egész kapcsolat, mint boldogságot.

Szóval én azt mondom, hogy az hogy ő egyik napról a másikra "kirakott", annak biztosan volt előzménye, neked kell elgondolkodni azon, hogy mi lehetett ez. Ha nincs másik srác, akkor bizony kettőtök között volt valami olyan probléma, ami ide vezetett. 22/L

5-ös vagyok. No igen, csak a másik oldalról egy kicsit más ezt megélni. Én nagyjából úgy érzem, hogy már rongyosra dumáltam a számat és kb mintha minden egyes szó visszapattant volna. Nagyon ritka az, amikor történik is valami nem csak azt mondja, hogy fog. Tudja, hogy bánt, még is csinálja. Annak nem látom értelmét, hogy minden mélypontomnál ráijesszek, hogy én most elhagyom, próbáltam, két hétig tök jó volt minden, aztán mintha soha szó sem lett volna olyasmiről, amit megbeszéltünk... Én belefáradtam és túl vagyok azon a szakaszon, hogy jártassam a számat. Nyilván ha kimondom hogy legyen vége, akkor az én páromnak is ilyen "egyik napról a másikra" érzése lesz, holott a frászt... Bennem ez már hónapok óta gyűlik és érlelődik.

Én megértem azt, hogy valakinek lassan jutnak el dolgok az agyáig, jó... de azért az is érthető, hogy a másik fél, aki folyamatosan bántva, lesz*rva érzi magát, az őrlődik és egyszer valahol ez ki fog ütni. A magam példáján pedig látom, hogy én már hónapok óta küszködök, nyelek és tűrök, várok hogy hátha leesik már neki, hogy mi a gond, viszont ha egyszer tényleg jön az a valami, amitől elpattan az utolsó szál is, akkor nem lesz visszaút és nem fogom hibásnak érezni magamat, mert már most úgy érzem, hogy túl sokat vártam, pedig még együtt vagyunk... Ha az az utolsó szál sem fog már hozzá kötni, akkor hiába szeretem és hiába ígérget nekem fűt fát, képtelen leszek újrakezdeni.

4-es vagyok!

7#

Hű ez durva. Eskü olyan az egész szó használatod és fogalmazásod, illetve álláspontod mint a (volt) barátnőmnek. Csak az nem stimmel hogy 22 éves vagy. De kajakra ilyeneket mondott mikor beszéltem vele mint te most amit leírtál. Amúgy én csak azért mondom ezt az egész megbeszélés dolgot meg hogy ne adjuk fel olyan könnyen egy hosszú kapcsolatot, mert azt mondják hogy egy erős, jó kapcsolat minden féle megpróbáltatást ki bír és tisztára az a érzésem hogy ezen most ha nem is teljesen az én hibámból de megbuktam. Az a baj hogy mindig úgy tünik ki az egészből hogy a szakítónak van igaza és ő már egy csomó mindent lenyelt, de ilyenkor nem gondol bele hogy a párja esetleg mikről mondott le, miket kellett elviselnie sokszor miatta. Én legalábbis sok mindent megtettem a lányért és egy ilyen elhagyás olyan mintha mindent hiába tettem volna. Talán még ez az egész is annak tudható be hogy esetleg valamelyikünknek kisebb a lelki ereje és kevesebb ideig bírja. Na mindegy ezer oka lehet ennek, nem is foglalkozok vele, mert még a végén úgy tűnhet mintha itt sírnék, pedig csak elmélkedek rajta és próbálok megfejteni a megfejtethetetlent:D

Mindig kettőn áll a vásár, én nem állítottam, hogy nekem nincsenek hibáim, vagy nem megyek olykor a párom agyára, de nálunk a kommunikáció is kicsit egyoldalú.

Ahogy egy kapcsolat "elrontásához" is két ember kell, úgy a "megjavításához" is és ha én nem érzem, hogy a másik csak legalább fele annyira próbálkozna mint én, hiába minden, akkor nem hiszem hogy van értelme erőlködni.

Lassan én is kezdem magam picsogós p*csának érezni, jól eltértünk a témától, az a javaslatom, hogy folytassuk privátban, ha van még valami ami kikívánkozik, hátha én is tanulok belőle és megtudom menteni azt, ami nálunk éppen van.

Ne haragudj az offért kedves kérdező!

Mit meg nem adnék egy ilyen pasiért aki engem akar visszaszerezni! :)

Nekem a 29 éves párom már fél éve nem fogja fel,hogy ha ilyen marad mint most akkor én is lépni fogok.

Folyamatosan úgy beszél velem mint a kapcával stb...

Romantikát hírről sem ismeri.

Próbálom vele folyamatosan megbeszélni de csak bunkózik és rám hárít mindent. Próbáltam nélküle de 2 hétig bírtam csak mert még mindig hiszem hogy megváltozik pedig nem fog :(