Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kapcsolatfüggőség?
19 éves vagyok így ez elég nevetségesen hangzik, de valami nem stimmel az tuti.
Volt egy 2 éves kapcsolatom, ennek most augusztusban lett vége. Erre rá két héttel összejöttem egy sráccal, ennek tegnap lett vége. 1 hónapig tartott, de semmi különös nem volt sajnos.
Viszont már most egyedül érzem magam és keresem a lehetőséget és a helyes fiúkat!
Mit tegyek? Nagyon rég voltam már egyedül és félek tőle! Magányosnak érzem magam és szeretném, hogy valaki szeressen:(
Az!! :)
De figyelj ha neked most az jobb hogy bele mész megint egy kapcsolatba akkor tedd azt. Hallgass a szívedre! ;)
Viszont ha érzel magadban egy kis erőt akkor legyél egyedül elején nehéz lesz, utána viszont meg szokod egyedül és hidd el annak is meg van a maga varázsa! :)
két kapcsolat között hagyj időt, hónapokat, mert ha úgy mész bele a következőbe, h nem akarok egyedül lenni, akkor nem a másikért vagy együtt vele, és egyenes következmény a rossz párkapcsolat
kérdés, te hány ilyen kapcsolatot akarsz még életed végéig?
szóval megéri szenvedni egy kicsit, csak erősebb leszel tőle, és adsz magadnak esélyt egy jobb kapcsolatra
Ennyi erővel az emberek nagy része kapcsolatfüggő.
Én gáz pasi voltam, életem nagy részében egyedül voltam, de én is szívesen lettem volna végig jó csajok mellett.
Szánalmasnak tartom, ha valaki magányos (én is), szerintem te csinálod jól. Valszeg nem vagy ronda nő, ezért válogathatsz.
Az egyedüllét nem szánalmas, semmiképpen sem. Akkor sem, ha vannak magányosabb pillanatai is.
Rosszabb csak azért együtt lenni valakivel, hogy ne légy egyedül. Ugyanis ez esetben könnyen lehet, hogy nem a megfelelő emberrel kezdesz.
Nem kell félni a páratlan élettől. Egyrészt mert többnyire csak átmeneti időszak, másrészt biztosan vannak barátok, családtagok, akikkel meg tudod osztani a gondolataidat.
A családom miatt lettem magányos, hisz tőlük örököltem az előnytelen külsőm, hanyag, igénytelen viselkedést, gátlásokat, félelmeket.
Tehát a családommal nem oszthatom meg a gondolataimat. A külsőmön sokat tudtam javítani, de az arcon nem sokat lehet. A gátlások, félelmek is múltak, de tökéletes külső kellene a jó önbizalomhoz.
Ezért tartom szánalmasnak, emberhez nem méltónak. Szerencsére van annyi eszem, hogy ezt ne örökítsem tovább.
szerintem sem szánalmas az egyedüllét, az már inkább, ha valaki beleugrik egy újabb kapcsolatba
nálam is vannak jelentkezők, de nem akarok most senkitől semmit, az egyedüllétnek is vannak előnyei, még akkor, ha jobb lenne valakivel
persze ez nem egyenlő az évekig tartó magánnyal, az persze, h nem jó
de ez nem a külsőn múlik, sokkal inkább a fellépésen, szép, csúnya lányoknak és fiúknak is van párjuk, vagy éppen magányosak, nem a külsőn múlik, mint ahogy az önbizalom sem
pont ez a lényege, belülről fakad, függetlenül a külső dolgoktól
Nem értek egyet. Csúnya lányoknak és fiúknak akkor van párjuk, ha leadnak az elvárásokból.
Vállalom, nekem túlzott elvárásaim vannak.
Azt figyeltem meg, hogy mindig a szép nők beszélnek arról, hogy nem a külső, hanem a belső számít. Természetesen mindegyiknek jó pasija van, és velük sem foglalkozna senki, ha csúnyák lennénk.
13:06
Amiről te beszélsz, az a magány, amit az önbizalomhiányod hozott magával. Hogy hogyan és miért, azt meg is osztottad velünk.
Az egyedülállóságról, párkapcsolat nélküli létről beszélünk, hogy nem szánalmas, pláne ha csak átmeneti jelenségről van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!