Mit tehetünk, tehetek?

na jólvan kifejtem akkor.

- szóval 1 lehetőséget adhatsz a dolognak a történetnek, a kapcsolatnak, Ha valóban a párod és szeret, akkor szólj neki h szeretnéd ha most leülne melléd és beszélgetnétek kicsit mert vannak gondjaid problémáid. ÉS ezeket amiket ide kiírtál mond szépen el neki.

És mond h ezen szeretnél változtatni mert ez így nem jó.

*******És ha ez így marad és nem változik semmi mert sz@rik rá nem érdekli. Akkor gondolkozz el azon h otthagyod. Bocs de ez van.

Más amikor még nem vagytok összeköltözve és amikor csak hetente 1-2x látja az ember a másikat. Ilyenkor felszínre jön minden!

Nem értem, miért lenne kutya kötelessége téged felvidítani? Ezek a szürke hétköznapok, babám... ebben pedig benne van biza', hogy egy-egy napon nincs jókedvetek. Ez van.

Nincs ebben semmi rossz!

A gond az, ha szőnyeg alá kerül a probléma, ahogy te írod. El lehet azt mondani egy megfelelő időben, megfelelő körülmények között. Őszintén, egyenesen, röviden.

Tessék mindkét félnek értékelni, ha a másik őszinte, akkor is, ha a véleménye épp nem hízelgő, vagy a mondanivaló kellemetlen! Tehát ez RÁD is vonatkozik.

A rosszkedv pedig nem vezet automatikusan fagyos légkörhöz. Kicsit elmorcoskodtok, kibeszélitek a problémáitokat, elmondjátok, kivel mi történt aznap, lehet kórusban szidni a főnököt, kollégát, szomszédot, buszsofőrt, aztán majd elmúlik.

Nekem az az érzésem, ez a nagy kötelező vidámság, meg a kényszer, hogy elvárod azt, hogy felvidítson: ezek vezetnek a fagyos légkörhöz.

Tudod, lehet, hogy neki is nehéz napja volt, rossz a kedve, mérges. Erre hazamész, te is mérges vagy, és még várod is, hogy ő vidám legyen cserébe. Ez így nem megy.

Nem az anyucival élsz együtt, akinek "kötelessége" téged felrázni, felvidítani, lelket önteni beléd, és akkor is puncsolni, ha nincs kedve, és ő is fáradt.

Egyenrangú, egyenjogú társak vagytok.

Ha tudod, mivel lehet jobb a napod, akkor meg mondd meg!

Gyere, ölelj meg egy kicsit, jobban érzem majd magam.

Igyunk egy teát, az mindig megnyugtat.

Hagyjuk, mi volt ma, inkább nézzünk tévét.

Pozitív visszajelzések:

Jó, hogy megöleltél/meghallgattál. Sokat segít, amikor tanácsot adsz/lelket öntesz belém/mellettem állsz.

Stb, stb.

Senki sem gondolat olvasó, tehát ha tudod, mit akarsz, akkor mondd meg! Az érzéseidet, gondolataidat fejezd ki, mert nem fáj!

A negatívat szintén:

Jól esett volna, ha délután beszélgetünk, és kiönthetem a lelkem.

Szeretném, ha megbeszélnénk ami nyomaszt, nekem sokat segítene.

A "Sosincs rám időd" negatív mondatokat cseréld le a "Szeretném, ha több időd lenne rám" jellegűekre. Egészen másképp hangzik.

Egy tartós, jól működő kapcsolatban meg kell tanulni kommunikálni. Nem annyira nehéz.

Pl. sokat segít, ha belegondolsz, neked mi esne jól, rosszul, mit szeretnél hallani, mivel lehet megbántani, tehát nem hallod szívesen.

Lehet persze veszekedni, ordítani, ez időnként belefér, és nem dől össze a világ.

Szándékosan bántót, sértőt, felhánytorgatót EKKOR SEM lehet mondani, mert később visszaszívni nem lehet, és rettentően bánni fogod.

Te pedig felnőtt ember vagy!

Tanuld meg, hogy tudod saját magad megváltoztatni a hangulatod, önállóan, önerőből.