Család vs szerelem? Ti kit választanátok a helyembe?

A helyzet nálunk hasonló volt...Nekem akkor 1,5 éves volt a lányom, bár mi nem távkapcsolatban éltünk, de olykor a szüleim miatt majdnem olyan volt. Sajna idővel eléggé bedurvultak a dolgok. Ugyanígy kezdődött, anyum kedves volt vele először, de utána elkezdte mondogatni a magáét, a végén meg már tettek is követték. Egészen odáig fajult, hogy pár "szemeteszsákkal" költöztem el otthonról a páromhoz. Nem bántam meg ezt a döntést, kellett hozzá, hogy anyum végre kezdje elfogadni, hogy nem lehet/szabad mindenki felett zsebdiktátorkodni.

Mi azóta is együtt vagyunk, minden rendben, várjuk a közös babót. :) Szüleim meg aránylag elfogadták ezt a felállást. Ugyanúgy viszem a gyereket unokázni, összejárunk...Úgy gondolom, a család persze, hogy az ember mellett kell álljon, de ugyanakkor teret is kell engedjen annak, hogy a saját tapasztalatainkat megszerezhessük, akár fájók ezek vagy épp boldogok. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket, vagy ők engem...hanem egyszerűen csak annyi, hogy nem azt az utat választottam, amit ők kiköveztek nekem a képzeletükben.

Ha te úgy érzed, hogy a pici nem szenved hátrányt semmiben, és a kapcsolatotok biztos, stabil, akkor meg miért ne tennéd meg. :) Előbb utóbb a rokonok is belátják, hogy ez nem volt rossz döntés, ha minden oké veletek. :) Sok sikert! ;)

Az alábbi soraimat ne vedd sértésnek, csak kikívánkozik belőlem.

Én soha nem bocsátanám meg sem a testvéremnek, sem a jövőbeli gyermekemnek, hogy egy cigánnyal állítana be. Lehet akármilyen rendes ember, akkor sem.

Nem áll szándékomban megmondani, hogy te mit tegyél, és nem kezdek semmiféle fejtegetésbe a dolgokat illetően, mert nincs értelme. Az én esetemben tehát kizárt, hogy elfogadjam ezt a fajta együttélést, keveredést. Ha az én testvérem pl. egy cigánnyal jönne össze, olyan pofonnal raknám helyre az agyát, hogy leesne a feje. Értem a családod reakcióját.

Nyilván a saját életedet te irányítod, és te döntöd el, hogy meg tudod-e oldani ezeket a problémákat. Ha vele akarsz lenni, akkor legyél, de elég komoly gondokat okoz az ilyesfajta családi konfliktus.

Mint írtam, nem tartom kizártnak, hogy rendes ember. Ha nem akarod elveszíteni, akkor élj vele, a családod meg valószínűleg el fogja fogadni, legalábbis olyan szinten, hogy negatív megnyilvánulásaik nem lesznek. Hogy mit gondolnak valójában, az megint más.

akkor hagyd a fenébe. olyannal akarsz összeköltözni, és elhagyni a családod, aki 1 hónapja még másba volt szerelmes?

nem akarok sztereotípiákkal jönni, de a roma férfiak 99%-a megbízhatatlan volt, és az is marad. sajnos őket így nevelték.