Hogy lehet valakit annak ellenére is szeretni, hogy semmibe veszi az embert?

Egó. Sokan összekeverik a szerelmet azzal, hogy van valaki akiért küzdhetnek, akiért síthatnak, mert annyira erős érzelmeket kavar fel bennük az illető ezzel, hogy semmibe veszi őket (düh, elkeseredettség, harag), hogy összekeverik ezzel a szerelmet. Többek közt szerintem ezért is van az a téveszme, hogy a "szerelem meg a gyűlölet között nincs nagy különbség" blablabla.

A másik dolog, hogy ha valaki sz*rul bánik velünk, akkor hajlamosak vagyunk azthinni, hogy ő jobb nálunk (elvégre megteheti ezt velünk) és meg akarunk felelni egy ilyen jó embernek. Emberi gyengeség.

ma 20:09

Ez érdekes, most nagyon elgondolkodtattál. Tapasztalatból beszélsz?

Részben. Sokszor elég jól átlátom az emberek érzéseit, helyzetét stb.

Sokan egyszerűen ha olyannal akadnak össze, aki lesz*rja őket, és ezáltal maguk felett látják őt a képzeletbeli kis ranglétrájukon elkezdenek küzdeni érte, hogy megfeleljenek egy ilyen "magas pozícióban" lévő személynek. Ilyenkor az egó hajt, hogy "elég jó" legyél a másiknak. Ez az a szorító érzés a mellkasban.

Viszont azzal nem értek egyet, amit a szerelemről és a gyűlöletről írtál. Én 4 éves kapcsolatból léptem ki nem olyan rég, az utolsó percig szerelemmel szerettem, aztán kiderült, hogy mit csinált, és utálom érte. Viszont a mai napig úgy érzem, hogy egy kés élén táncolok, és 1000 apró tényezőn múlik, hogy abban a percben éppen utálom, vagy szeretem.

A másodikkal teljesen egyetértek, bár én nem ilyen helyzetben vagyok : ) De ez is lehet egy ok a ragaszkodásra. Bár én ide inkább azt a példát hoznám, amikor a buta kislányok futnak egy srác után, pedig az szemét velük, viszont mégis kell ..