Hogy lehet valakit 'annak ellenére' szeretni, amilyen?
Vagy ennek mi értelme egyáltalán?
Arra gondolok, hogy néhol már láttam/hallottam ilyesmiket, hogy "annak ellenére szeretlek amilyen vagy", meg ezt másképp kifejezve.. de ha igazából nem szereted annak az embernek a természetét, de mégis szereted, akkor miért szereted egyáltalán? kicsit hülyén fogalmaztam bocs, meg kicsit paradoxon de éppen ezért érdekel..
van ez a 'mondás' is, hogy
"nem azért szeretlek, amilyen vagy, annak ellenére szeretlek" na ennek mi értelme?? nem azért szeretsz valakit, amilyen?? (nehogy valaki azt írja, hogy "nem, azért szeretek valakit, aki" mert az ugyanaz-.-)
és akkor már felhozhatnám, hogy miért 'köteles' az ember szeretni a családját, pl a testvéreit, ha a természete ellenséges és alapból utálja az ilyen embereket?? nem értem, miért ez alapján kéne szeretnem valakit, és nem a személyisége miatt.. de ez már végül is más kérdés..
válasza:1.
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7.
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8.
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10.
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
akármilyen csodás is ez a kereszténység, ellent mond a józan emberi gondolkodásnak.
ha valaki kinyomja a fél szememet, nem vigyorogni fogok mint a tejbetök és még talán a vállát is megveregetem, hanem fogom magam és én is kinyomom az övét (ha nem mindkettőt egyből)..
mindenkinek vannak olyan emberek, akik ellenszenvesek, van akinek a plázap*icsák, van akinek a visszahúzódó emberek, és ha egy ilyen van a családjában pl. akkor azt nem fogja szeretni, legalábbis értelemszerűen..
válasza:Szia kérdező!
Érdekes amit írsz, mert a legtöbb ember elsétál emellett és vagy szeret valakit vagy nem válasszal lerendezi.
A titok nyitja hogy van az ember aki valamilyen és viselkedik valahogy.
Namost te az égvilágon mást nem látsz az emberből mint a viselkedését (meg a kinézetét ami szintén a viselkedés eredménye). És általában ez alapján felcímkézed az embert, hogy ő rossz vagy jó, vicces vagy nem, stb...
Csak ugye mindenki tud rá nem jellemző módon viselkedni és nagyon sokan rosszul fejezik ki magukat ezzel ellentétes hatást kapnak azaz nem olyannak ismerik meg őt mint amilyen valójában...
Tehát a kiinduló idézeted:
"annak ellenére szeretlek amilyen vagy"
Szerintem ez önmagában paradoxon mert nem ismerheted meg a másikat soha, hogy milyen is, csak sok-sok példát találhatsz a viselkedésében ami alapján azt mondhatod hogy szerinted pl kétségkívül okos.
Azaz szerintem aki a fenti idézetet mondta, az inkább arra gondolt hogy:
"annak ellenére szeretlek, ahogy viselkedsz". És ezzel tökéletesen összefér az hogy "a viselkedésed ellenére hiszem hogy jó ember vagy".
Ahogy az anya szereti a gyermekét (általában).
Mert pl nekem is az a feltételezésem hogy minden ember szerethető.
A viselkedés pedig valami ami megtörténik, de nem az ember. A viselkedését azt lehet nem szeretni így is. És lehet az embert szeretni a viselkedésétől függetlenül, ha hisszük hogy a gonoszságai ellenére jót akar (valakinek, akár önmagának ami önzés lenne, de én elfogadom hogy egy-egy egyén számára nem én vagyok a fontos hanem önmaga: hiszen mi bizonyítaná be hogy én vagyok az értékesebb, hogy nekem igyekezzen jót tenni, magát pedig kevésbé fontosnak tartsa??)
A családon belüli szeretet én lerendezném evolúciós elvekkel: az emlősök (és a madarak) erőssége az utódgondozás, azaz szeretik a gyerekeiket... És mivel képesek vagyunk a gyerekeink szeretni, ezért képesek vagyunk a rokonainkat is ami evolúciós szempontból szintén előnyös viselkedés... Társadalmilag pedig elvárt.
Egyébként meg törvény nem kötelez senki szeretetére, ez csak erkölcs, norma. A normák pedig a hülye emberek miatt vannak (bocsánat a csúsztatásért) mert nem mindenki jön rá magától a reciprocitás elvére, aminek alapja hogy ha nem adsz (pl tisztelet, szeretet) akkor nem is nagyon fogsz kapni...
Ugyanennek a másik oldala a szemet-szemért elv: a kereszténységben tényleg vannak hülyeségek, de kell valamennyi keresztény vagy hasonló hitű ember is: ha mindenki kővel dobna vissza és senki kenyérrel, akkor már rég halálra köveztük volna egymást (feltételezve hogy tudunk célozni :D )...
Biztos vagyok benne hogy nem minden érthető amit próbáltam kifejteni, kérdezz ha látsz benne valami értelmeset...
válasza:2. válaszoló
nagyjából értem mire gondolsz. kicsit talán félreértettél engem, vagy pedig én fogalmaztam rosszul, szóval én nem csak a viselkedésre gondoltam, sőt, inkább a személyiségre. persze, azt fel tudom fogni, hogy pl. mindenkinek lehet rossz napja, és akkor goromba, és attól nem fogom megutálni hogyha közben meg tudom hogy egy aranyos kedves ember.
a másik meg.. most akkor leh.lyéztél engem?
amúgy meg.. 'normák'.. hát. azért mert 10 emberből 9 ugyanazt csinálja még nem biztos hogy az a jó.
valószínűleg ha én nem szeretek valakit, annak nem is kell a szeretete, nem?
a családon belüli szeretet közül én a testvér-testvér kapcsolatról beszéltem. azt én is természetesnek tartom, hogy az anya szereti a gyerekét, gondolom kialakul valami kötődés amíg hordozza a gyereket. meg ő neveli fel, stb.
de a testvér kapcsolat szerintem egyáltalán nem 'előnyös' viselkedés. persze, bizonyos szempontból minden szeretet előny, hiszen (ha viszonzott) így számíthatunk a másikra.
de az utódgondozásos evolúciós elméletnek semmi köze szerintem a testvérkapcsolathoz. a testvéremet én azért szeretem (ha szeretem), amilyen, és nem azért mert ez az elvárt...
amúgy is utálom az ilyen 'elvárásokat'. nincs olyan hogy kell, olyan van, hogy lehet. ki a fenének van joga megmondani azt, hogy nekem mit KELL??
3. válaszoló
igen, azt hiszem erre is adtam választ az előző szövegben:)
válasza:Tényleg komoly félreértés van közöttünk :) Mostmár nem vagyok biztos benne hogy értelek... A válaszomban egyáltalán nem akartam rád utalni vagy olyat mondani hogy neked "kéne" valamit mert az úgy jó... Sőt......
A normákat pont azért hoztam fel mert látszik hogy te nem akarsz azokban gondolkozni... A legtöbbeknek eszébe sem jut megkérdőjelezni a hétköznapi szokásokat. Te legalább eljutottál erre a szintre!
A viselkedést azért hangsúlyoztam, mert a személyiséget - ahogy korábban írtam - SOHA nem ismerheted pontosan. Hiszen nem vagy ő. Végignézheted születésétől haláláig az életét. De akkor sem tudod mi-minden futott át fején. Csak azt látod amit tesz, azt hallod amit mond, amit kifejez és soha nem tudhatod pontosan mi van a fejében.
Ezt szerintem nagyon fontos hogy felfogd! Ha találkozok veled, és a szemed láttára véghezviszek 10 jócselekedet majd elbúcsúzok, akkor valószínűleg elkönyvelsz egy rendes embernek engem... Most akkor ez a személyiségem? A hátad mögött lehet 100asával gyilkolok...
Najó extrém a példa tudom, de érzékelteti hogy te csak a viselkedést látod és azt se mindig...
Csak az agyunk szeret egyszerűsíteni és ahelyett hogy 10 jócselekedet csináltam, azt jegyzi meg rólam, hogy "jó vagyok"... Torzítás, de az agyunk dolga így egyszerűbb és kétségkívül általában hatékony a módszer, felesleges is túlrészletezni miér is vagyok valószínőleg jó ember...
De az is lehet, hogy te tudsz valamit amit én nem :) Ha te tényleg meg tudod állapítani az ember személyiségét anélkül hogy pusztán tetteit/szavait/gesztusait figyelnéd és abból vonsz le következtetést... Áruld el mit használsz? Harmadik szem? :)
Azért írok ennyit erről a problémáról mert nagyon sokszor konkfiktusok vannak abból hogy azt hisszük hogy ismerünk valakit... Holott csak láttuk a viselkedését bizonyos körülmények között és rá ragasztottuk fejben a címkét hogy ő egy ilyen ember... Aztán koppanunk mikor látjuk másfajta viselkedését is és le kell tépnünk a címkét róla... Ez néha fáj...
A szeretetre és az eredeti kérdésre visszatérve:
Igazából akkor szereted X-et, ha azt akarod X-nek, amit ő akar magának. Ne keverd ezt össze azzal, hogy szükséged van X-re: azaz akarsz tőle valamit magadnak... Hatalmas különbség... Mégis mindenki azt hiszi az a szeretet ha hiányzik és fáj nélküle lenni... Kérem szépen ez a függőség. Heroinra meg kokóra mégse szokás valamiért azt mondani, h "szeretem a heroint" :) ez is függés... Akit szeretsz, azt el tudod engedni, az a fontos hogy ő boldog legyen és nem az hogy veled legyen ekkor-akkor vagy állandóan...
A testvérek meg rokonok közti szeretetről nem írok többet, mert nem tudok. Az evolúciós elmélet ezt tartalmazza, fixen emlékszem rá hogy olvastam pár éve. Nézz utána nyugodtan. Nem tudom már mi is a pontos érvelés mögéje, nekem se tűnik logikusnak, ezért is emlékszem rá hogy meglepődtem mikor találkoztam ezzel az elmélettel...
Egyébként meg egy oldalon állunk, csak én jól érzem magam miközben a leszarom a szabályokat és az erkölcsöt mert az érzéseim is én irányítom és emiatt élvezni tudom mikor mindenki csak bámul hogy miért nem szégyellem össze magam ha valami extrém hülyeséget csinálok.. Én élvezem mert tanulok belőle, míg a szokások betartásából nincs mit tanulni, csak unalom van... Viszont úgy nézem te mintha szenvednél attól amit elvárnak tőled...
Áh, értem, azt hittem hogy ezt rossz dolognak gondolod. Szerintem is jó, hogyha az ember nem csak él mint egy robot, a 'beléprogramozott' h*lyeségeivel, hanem néha megáll, és megkérdezi, hogy "várjunk csak, mi is ez az egész? miért csinálom ezt? egyáltalán jó-e az hogy ezt csinálom?"
na de idáig nagyon-nagyon kevesen jutnak el. talán félnek is feltenni ezeket a kérdéseket. mert igazából nincs is rájuk válasz, és ez elég nyomasztó.. na de ez már más téma.
igen, igazad van. nincs nekem se semmilyen különleges képességem, egyszerűen vannak olyan tulajdonságok, amik ha egy emberben megvannak, akkor lehet akármilyen szent, én nem tudom szeretni. pl. nem szeretem a tömegembereket - akik népszerűek akarnak lenni, plázap*csák, hétvégén a földig leisszák magukat, felszínesek.. ezek mellett lehet önzetlen, kedves, engem ugyan nem fog érdekelni.
ez lehet hogy baj, és lehet hogy nekem rossz bizonyos értelemben, de nem érdekel.
igen, valóban inkább az a szeret. akkor viszont meg már nincs is meg benne az az 'előny', amit az evolúciós elmélettel kapcsolatban írtál. én elhiszem hogy ez így van leírva valahova, de akkor sem biztos hogy így is igaz. :)
hát, mondhatni én idegeskedek az ilyesmiket.. felbosszant ha valaki elvár tőlem valamit, meg hogy az emberek bizonyos dolgokat egyértelműnek vesznek, nagyon felbosszant, hogy az emberek nem gondolkoznak, egyáltalán! mert akkor ők is rájönnének, hogy néhány ezek közül a 'normák' közül úgy b*romság ahogy van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!