Milyen érzés őszintén szeretni valakit, önmagáért és nem valamiért? Rájöttem, hogy sohasem szerettem senkit úgy igazán és őszintén. Erre ma jöttem rá, 38 leszek idén. Férjnél vagyok, másadszor, voltak párkapcsolataim is több évesek.

Az őszinte szeretetnek előfeltétele, hogy megismerd a másikat, és elfogadd őt olyannak, amilyen, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

Én valahogy úgy írnám le, hogy nem kell okokat keresned ahhoz, hogy szeresd, egyszerűen úgy érzed, hogy ha örömöt okozhatsz neki, az sokkal többet jelent, mint ha azt magadnak tennéd. Tehát hogy nem az önző érdekek dominálnak, hanem inkább érte akarsz élni. Hogy ő fontosabb számodra, mint saját magad, vagy bármi anyagi dolog. Nincs is nagyobb ajándék annál, ha valaki önmagadért szeret. Ott valahol rájössz, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életben.

A szerelem kémija, a szeretet ismeret. Ha általában nem érdekelnek az emberek, akkor bajos valakit önmagáért/azért szeretni amilyen, hiszen nem érdekel kicsoda vagy milyen.

Érdekelt téged valaha bárki kérdező? Nemtől függetlenül.