Miért nem fogadja el, hogy nem akarok a barátja lenni ezek után már?

Barátságból alakult át randizássá, kapcsolattá a dolog közöttünk. Nagyon odavoltunk egymásért, állandóan együtt voltunk, én mindent rózsaszínben láttam. Ez volt nyáron, majd volt egy kisebb vitánk, ő megsértődött, napokig nem is beszéltünk. Ő ezt szakításként fogta fel, mint kiderült...

Eltelt közel fél év, két hónapja van új barátnője.

Volt most a születésnapom, felköszöntött, beszélgetni kezdtünk. Az elnyomott érzéseim újra előjöttek, érzem, hogy hiányzik, hogy vele akarok lenni, hogy várom, mikor üzen. De nem érzem helyesnek, hiszen barátnője van. Ő ettől függetlenül flörtölt velem üzenetben is, találkozni is elhívott, ott megfogta az asztalnál a kezem, combom. Én állítottam le, hiszen egy napja még arról mesélt nekem boldogan, hogy megtalálta a helyét, az igazit, a szerelmet.

Ma leírtam neki, hogy szerintem hagyjuk egymást, jobb a csend és a békesség, fordított esetben, ha az én hátam mögött beszélgetne olyan stílusban más lányokkal, nem tetszene. És foglalkozzon inkább a barátnőjével.

Jött az értetlenkedés, hogy mi a baj ezzel, ettől mi még lehetünk barátok, nem 0-24 van a nővel, tudunk beszélgetni, találkozni ugyanúgy. Kérdeztem tőle, hogy és mit vár ettől, majd megbeszéljük a napjainkat, megkérdezem, mit csináltak a hétvégén? Elmesélem, én kivel mit csinálok? Válasz: "hát igen, ilyen egy barátság".

De hogy legyek a barátja, mikor jóval többet érzek iránta?