Hogyan próbáljak meg kedveskedni, jobban kifejezni az érzéseimet?

Szüleim 5 éves koromban váltak el, előtte 5 évig háborús övezet volt az otthonunk.

Utána anyám hozzáment egy nárcisztikus, erősen autistagyanús férfihez, tőle sem láttam sok szeretetet.

Ezért nekem a mai napig idegen, ha valaki megölelne csak úgy, vagy ha a legjobb barátnőim mondják, mennyire szeretnek… Oké, és? Ők tudják, milyen vagyok, nem veszik magamra a beszólásaimat, mert tudják, hogy nem gonoszságból mondom őket. Csak nem érzem, hogy ha valaki pl. egy egész délután át készített egy tortát, arra nem illik azt mondani, hogy ha rendeli valahonnan, mindenki jobban jár.

Lett egy barátom, ez az első komoly kapcsolatom (22 éves vagyok).

Nem régóta vagyunk együtt, teljesen jól tolerál, de pl. múltkor filmeztünk, megöleltem és mondtam, hogy már annyira hiányzott. Ő ezen meglepődött, mert hogy még sosem mondtam neki ilyet. És belegondolva, tényleg nem jut eszembe, hogy ilyeneket mondjak… Pedig szeretem, szeretek vele lenni és mindig várom, hogy együtt legyünk. De olyankor valahogy ezek a kis kedves dolgok egyáltalán nem jutnak az eszembe.

Hogyan tudnék ezen javítani?