Negyven felett is olyan lángoló érzésekkel szerelmes az ember mint fiatalon?

#9, ez a legszebb és leghasznosabb válasz amit ebben a témakörben hosszú ideje olvastam a gyakorin.

Az érzés szerintem is ugyanolyan, de a döntéseink már racionálisabbak.

40 fölött jött, azt éreztem, mindig erre a nőre vágytam. Nagyon hasonlított az első igazi nagy szerelemhez, de mégis más volt. Hiányzott belőle az elemi naivitás, az a tisztaság, ami az ifjúság ártatlanságából adódik.

Még most is tart, de már nem ugyanaz az érzés.

"Ritka ostoba az, aki azt állítja hogy egy naiv, tini szerelem érzésvilága olyan a szerelemben, mint egy 40-es"

Mintha... az emberek mind mások lennének. Alapból miért a kortól függene, hogy valaki hogy képes szeretni? Pár év múlva 40 leszek. Egész életemben ugyanolyan intenzitással féltem, voltam szomorú, kétségbeesett, boldog, reménykedő... a szerelem miért lenne más? Az is egy érzelem. Aki másnak látja, pont az van Disney szinten.

Szerintem többsége nem. Addigra már annyi csalódási, tapasztalat éri az embert, hogy zsigerből óvatos és nem éli meg úgy a pillanatot, mint a kamaszos naivitás idején.

Persze biztos vannak olyanok, akik vagy kiegyensúlyozottak, vagy megragadtak a kamasz szinten agyilag, ezért továbbra is hős szerelmesek.