A sors kegyetlen játéka? Egy oldali szerelem es baratsag.

Volt egy pasi, aki szerelmes volt belém.

Tudta, hogy nem szeretem őt, illetve, hogy nem akarok párkapcsolatot, de lehetünk amolyan baràtok.

Tavaly nyáron sokat utaztunk belföldön.

Az elején volt 1-2 szex , de aztán visszaléptem, mert nem akartam, hogy jobban beleélje magát, nagyobbat csalodjon. Bizott benne tavaly nyàr végéig, hogy lehet valami.

Aztán idén elkezdett ismerkedni.

Talàlt mást.

Aztán szép lassan nem keresett már mire benyögte van valakije.

Végül is én zártam őt le, mert én is elkezdtem szenvedni emiatt tavasszal.

Ő nem volt erre képes, úgymond a háttérben tovabb lépett.

Pedig az elejen nem engedte, hogy lezarjam öt, mert hogy igy nem lenne jo talakozni? Utazni?

Jöttek a szep igeretek.. de semmi nem

Lett belöle.

Nekem hianyzik a baratsaga, az a sok kirandulás, egyebek. A társága. Azt érzem, hogy ugy szenvedek, mint ő a visszautasitastol.

Tavaly egy 9 eves kapcsolatbol lepett ki.

Nem áltt volna keszen egy kapcsolatra.

Ahogy iden sem..

ö maga mondta, nem nekem, hanem a közelebbi baratainak..

nem boldog, de jo neki igy vele..

mindenki latja a boldogtalan állapotat.

Dugsossa is a partnert, nem vállalja fel, de ugy tudom akivel van annak van valakije.

Idei nyara eleg gyenge volt. Mindig a csajra vart, ellökve a baratsait is magatol.

Tavaly tartalmasabb nyara volt, velem.

Szerintetek tovább lépett, hogy egyikünk se szenvedjen??

Hiányzik, mint barát, jó társaság.