Mi az oka annak, hogy bizonyos nőknek egész udvartartásuk van olyan férfi barátokból, haverokból, akiknek 90%-a reménytelenül szerelmes beléjük?

# 5

Akkor képzeld el, hogy én meg kapcsolatban vagyok, elég régóta. Tudják is mind. Jól kijövök a férfiakkal, haverkodom velük is. Tudják, hogy van párom, mégis be-bekóstolgatnak, tudtomra adják (olyanok is 1-2btw, akik szintén kapcsolatban vannak), hogy milyen jó nő vagyok, meg hasonlók.

Nem az a helyzet, hogy a nő hülyítené esetemben a őket, mert a határokat mindig is meghúztam. HAnem arról van szó kérlek szépen, hogy a legtöbb pasi ha a nő kicsit is jól néz ki, már nem tud rá tisztán haverként gondolni, és előtérbe kerül a férfi mivolta.

Ez van, kb 18 éves korom óta. Eszerint kezelem is a fiú haverjaimat: senkit nem hülyítek, mégis meglepnek időnként bizonyos kollégák például.

Legyezi a hiúságukat, és mivel szeretnek kérkedni velük, így azt hiszik, hogy ez miatt jó nők.

Csak a probléma ott kezdődik, hogy az ilyen nők 40-45 évesen azt veszik észre, hogy eltűnik az udvartartás, és már inkább ők mennek a férfiak után, makd egy depresszív pillanatban leesik nekik, hogy egyedül maradtak, és senkihez nem tudnak szólni csak a macskájukhoz, mert a korukból és egoizmusok, önimádatukból fakadóan lekésték a családot, és már csak a hozzájuk hasonló kivénhedt, többszörösen elvált férfiak jutnak nekik, de azoknak is csak szeretőnek kellenek.

Róluk mindig azjut eszembe: ülnek a Budai lakásukban, értékek tömkelegével és mégis szegényebbek a szegényebb embereknél. Meg van mindenük, és még sincs semmijük ami valódi értéket képviselhetne.