Aki nem tud érdekek nélkül szeretni az nem képes valódi szeretetre és hagyni kell?

Nem ezt vallod, mert te azt szeretnéd, hogy feltétel nélkül szeressen valaki. Megsértődsz, ha elvárnak tőled egy intellektuális vagy szorgalmi szintet, vagy egy bizonyos igényességet a testedre, környezetedre stb.

Soha az életben nem tudnék szeretni egy tanulatlan, buta, lusta embert, aki ráadásul még azon is besértődik, hogy együttélés esetén elvárnám, hogy ő is takarítson. Ilyeneket hoztál fel, nem?

Egy ilyen ember csak az undort keltené bennem, és nem a szám miatt, hogy mennyit keres, vagy azért mert nem tud nekem papírt mutogatni.

Hanem azért, mert egy alulművelt, sértődött kis senki, aki elvárja, hogy csak úgy szeressék, mert neki mekkora emberi értékei vannak, meg mennyire tud szeretni (szerinte), mert ő azt mondja, közben semmit nem tud felmutatni a nagy lózungokon kívül.

Mi az, hogy azon besértődsz, hogy takarítást vár el tőled a nő? Bölcsebb lettél volna, ha nem ilyen példákat írsz. Persze, az a normális szeretet, ha én felmosok a másik helyett, amíg a tv-t bámulja, aztán nagy kegyesen felemeli a lábát, amikor épp az a rész jön nekem a felmosóval. Már 2x is a szülőket hoztam fel példákat a feltétel nélküli szeretetre, de ez még anyáddal szemben is aljas lenne.

Nem takarításhoz kötöm a szeretet, és akkor szeretek valakit, ha meglátom a porszívóval, hanem szimplán csak nem egy szerethető ember nekem egy tohonya senki, akinek nem alap, hogy takarít. Ha már kérnem kell, hogy NEKEM takarítson, már ott elvágta magát.

Persze, nem fogom ehhez kötni, hanem még egy puszit is nyomok a homlokára, mert amúgy annyira jó ember.

Csak tudd, hogy egy embert a tettei határoznak meg.

A tudás és az intelligencia, szorgalom az érték. Közvetetten így a diploma is érték (persze nemcsak az lehet értékes, aki diplomás).

Az, hogy valakinek alap, hogy tisztán tartja a környezetét, takarít normálisan, az érték.

Az, hogy valakinek vannak hobbijai, esetleg a főzés is köztük van, és finomakat készít örömmel a másiknak, érték.

Ha nem hobbi számára, de van benne annyi férfi létére, hogy megtanul főzni, és nem a nőre hárítja folyamatosan, szinték érték.

Nemcsak szóban emlegetett csodálatos tulajdonságokba szeret bele egy ember, mivel ezek csak üres szavak, a fotelból bárki tud nagyon rendes és okos lenni. Valójában a gyakorlatban nyilvánul meg a legtöbb emberi érték.

Egy csövesnek is lehet 150-es IQ-ja, de ugyanúgy csak letarhál apróval rekedt hangon, büdösen, így mire megy vele?

Miért ne szerethetnénk egy rendezett életű, szorgalmas, művelt, magát feltaláló, korrekt embert ahelyett, aki csak várja a szeretetet egy másik felnőtt embertől olyan formában, ahogy az anyjától kapta (vagy még attól sem)?

Te vagy az, aki semmit nem tud a szeretetről.

"Nagyon sok ember úgy jut hozzá magas pozihoz, hogy semmit nem tesz érte, hanem csak szerencséje volt és az életben rengeteg dolog a szerencsén múlik, sajnos ilyen ez a kaszinó kapitalizmus, néha hiába szorgalmas valaki nem mindig van szerencséje."

Én ismerek is ilyet, maximálisan szorgalmas, becsületes, felvállalja a felelősséget, közben folyamatosan szív, irigykednek rá, fújnak rá mert bezzeg ő a "szuper" (mondja ezt az egoistája), párja nincs, nem talál maga mellé rendes embert mert mindenhol ezek a szutykok rohangálnak. Ennyit erről.

"Ezért mondom hogy a szeretet valaki iránt vagy van vagy nincs, csomó minden miatt alakulhat ki szeretet két ember között és az nem úgy születik hogy akkor szeretlek hogyha vastag a pénztárcád, de ez is csak példa volt."

Ez lenne a normális, de látja emberünk hogy itt működnek az elvárások, az egóm hizlalásával növekedhet a kényelmem, így előkerül a "lista" hogy ki felel meg és ki nem. Akit meg szerethetnék azt képes vagyok letaposni, mert nem teljesíti a kívánságaimat.

Innentől kezdve "párkapcsolati piac", egy nagy üzlet, ami megöli a valódi értékeket és a kibontakozás lehetőségét.