Szerelemben létezik a valódi feltétel nélküliség?

Ennyi erővel nincs is olyan, hogy "önmagad" hiszen folyton változol.

A tested kb 7 évente lecseréli minden sejtjét, és jobb esetben a személyiséged is fejlődik, szóval semmilyen szempontból sem ugyanaz az ember vagy a koporsódban, mint a bölcsődben. Hogy szeressen valaki így "téged"?

Nem hiszem hogy létezik ilyen szerelem, és azt se hiszem, hogy jó dolog minden feltétel nélkül szeretni valakit. De ez persze nem jelenti azt, hogy nincs mély, vagy tartós szerelem.

"Ebben az esetben lehetne mondani, hogy önmagukért szeretik egymást száz százalékban. Mégsem tekintem ezt feltétel nélküli szeretetnek, mert egy felnőtt ember tulajdonságai változhatnak."

Nem csak azért feltételes, mert változhatnak, hanem... ha találok egy számomra tökéletes pasit, akkor AZÉRT szeretem, mert nekem pont megfelel. A feltétel nem csak akkor az, ha egy másik miatt felvett tulajdonság, hanem akkor is, ha magadtól vagy olyan.

Ez egyébként egy nagyon érdekes kérdés.

Nálam a "feltétel nélküli szeretet" azt jelenti, hogy elfogadjuk a másikat a hibáival együtt (nem azok ellenére).

És persze, mindenki változik az évek során, de jó esetben együtt változtok, összecsiszolódtok.

Annyiból igen, hogy aki nem felel meg abba nem tudsz beleszeretni, vagy jó esetben ki tudsz lépni. Vagyis akivel összekötöd az életed, neki már csak olyan hibái vannak, amit tudsz tolerálni. Ezt mondhatjuk feltétel nélkülinek. Ő is hibázhat, és lehetsz rá nagyon dühös, de eszedbe se jut a szakítás.

Bár az igazi feltétel nélküli szeretet, az majd a gyereke(i)d iránt lesz, akkor is ha néha kiidegelnek.