Akiknek van gyerekkori barátjuk... El tudnátok képzelni?

Az első benyomások szinte felülírhatatlanok. Sokkal nehezebb azzal akivel anno se volt kapcsolat mert nála már azzal indulsz hogy van egy véleménye rolad és azután csak önigazolnak hogy ugyanolyan vagy is hiába telt el 10-30 év is.

En pl pár általános iskolai osztalytársam akin láttam hogy gyenge béna nyomi balfék, 30+ is ugyanazt látom bennük(kisegitős iskolába járo gyerekeik lettek, stb. Vagy ugyanugy gyengék nyomik az élethez is mint suliban voltak, vagy a bunkó beszólogatós tinipasik, nekem még 30 felett is képesek beszólni ugyanazon a szinten ragadtak ők is hiába a 20 év is, intelligencia nem lett abból sem.

De ha nézem az exeim is, azok se változtak semmit aki csalt pl az csalja az összes utánam levőt is, aki beteg féltékeny az elhordja mindennek az utánam levő többit is, ezek igy halnak is meg hogy nem változnak semmit soha pláne a mai koruk miatt már meg végképp nem.

Ergo ha vki vmi lelkitarsam volt de több nem, soha nem is lesz több annál, max ha lesüllyedek addig hogy érdekelt legyek mert ennyiből jönnék csak vele össze hogy érdek "kényszer" átmenetileg. Semmi másból. De nem szeretnék eddig lesüllyedni hogy magam "erőszakoljam meg" és legyek olyanokkal akikkel nem akarok lenni, dehát jobb opció meg nincs. Nem tervezek ilyeneket. A saját kudarcomat látnám csak bennük.