Normális, hogy nem szeretek 0-24 együtt lenni a párommal?

20 éves lányként mennyire normális az, hogy az általánosnál több magányra van szükségem?

Alapvetően a barátaimmal is ezt érzem, hogy nem bírok velük 3 napnál többet egy huzamban lenni.

A szüleim és a testvérem kivétel, bár lehet azért, mert hozzászoktam, hogy együtt élünk és ugye ilyenkor nem kell mindig egymással beszélgetni, foglalkozhatok a dolgaimmal úgy is, hogy mégis ott vannak körülöttem.

De ha van egy párom, akkor bár változó, van akivel egy hetet képes vagyok úgy együtt lenni, hogy nagyon jól érzem magam, de volt olyan akivel egy éjszaka is sok volt.

Úgy gondolom, ez normális, mindenkinek megvan a saját élete, társasága, elfoglaltsága ilyen fiatalon. Valamint (jó esetben:)) úgyis éveket fogok tölteni valakivel, nem kell már most elkezdeni. Nyilván érdemes kísérletezni, hogy mennyire vagyunk kompatibilisak, de nem kell túlzásba esni. Nem érzem jól magam olyan kapcsolatban ahol a másik folyamatosan velem akar lenni, megfojt úgy érzem.

De közben kicsit aggaszt hogy mi van ha sosem fogok tudni hozzászokni ahhoz hogy együtt éljek valakivel?

Ti mit gondoltok?