Hiába zárkózott egy nő, amennyiben szép akkor is ő kell? Hogyan jöhet össze két ilyen antiszociális ember?

Egy kisebb településen élek, 27 éves nő vagyok. Egy ideje tetszik egy férfi (36). Rendszeresen látom de csak párszor volt alkalmam beszélni vele egy-egy közös ismerősökkel való összejövetelen. Visszahúzódó, visszafogott, kicsit félénk de ugyanakkor férfias, szakállas, kicsit mackós de erős válla, karja van. Szerintem jól kiegészítenénk egymást, mert én igazán nyitott, pörgős, élénk természetű vagyok, nőiesen telt formákkal, hosszú sötét haj, szem, bár tény, hogy az arcom nem szép, csak átlagos.

Azonban nemrég csalódtam, mert megtudtam, hogy összejött egy hasonlóan zárkózott (nem is értem, az ilyenek hogy tudnak közeledni egymáshoz?? Erre is válaszolhat valaki) nővel (32). Egy jellegtelen, unalmas nő, mindig olyan búvalb@*szott feje van, hiába mosolyog akkor is szomorkás a tekintete. Egy ismerősömet kérdeztem, hogy miért nem taszító az ilyen, tudtommal a vidám, nyitott csajokat szeretik a férfiak. Azt válaszolta, hogy hiába szomorkás és zárkózott a mosolya ellenére, pont emiatt van egy különleges aurája amitől vonzóbb. Mert egy tipikus babaarcú, hosszú hullámos szőke hajú, nagy kék szemű nőről van szó.

Ezért kenődtem el, ezek szerint aki tetszik férfi nekem, neki is elég ennyi? Hogy szép, hiába visszafogott, sótlan? Alakra se nőiesebb mint én, lapos, alig van melle.

Próbáltam kezdeményezni a férfinál de mindig az volt az érzésem, hogy ha én egyet lépek ő kettőt hátra.

Itt mindig azt olvasom, hogy legyünk nyitottak, mosolygósak, azt szeretik a férfiak. Akkor?

Várom a magyarázatokat.