Nem tudok úgy szeretni mint mások. Van ezzel így más is a leírás alapján?

30 éves lány vagyok. Művészlélek,nem vagyok társaságkedvelő,remekül elvagyok egyedül.Könnyen szerelembe esem, de az első fél év ami még izgalmas uj, az jo, de utána csak nyűg. Minden.A bújás, a szex, hogy rajtam lógnak.Remekül ellennék egy baráttal életem végéig akivel fényévente lefekszünk .

De mindig volt párom,fél év szünetekkel.Ha nincs , nem keresem, de mindig jön valaki és beleszeretek ha ugy van.Utána meg csak szenvednek mellettem, de nem akarnak elhagyni. A szeretet,szerelem megvan köztünk, nálam is, csak hagyjanak békén,ennek ellenére,azt csinálni amit épp akarok.Tele a fejem mindennel, nem tudok egyszerüen odaadó lenni. Inkább tevékenykedek, megyek valamerre,hobbimat űzöm. Csak ne kelljen romantikázni.

Egész életemben ilyen voltam.Gyerekként sem igényeltem a babusgatást. Anyai ösztönöm sincs, max állatok felé.Viszont abszolut háziasszony ,szeretek fözni, takaritani is.Mintha ugy születtem volna hogy a női odaadásnak csak az 5%-át kaptam volna meg.

Voltam mindenféle terápián és orvosnál is. Semmi... ugy érzem el kéne fogadnom hogy ezen nem tudok változtatni és lehet hogy egyedül maradok,mert ugyan van párom akivel egyelőre jol megvagyunk de ha ő is besokall....sok kapcsolaton vagyok tul és már nagyon belefáradtam. És nem akarok senkit kinozni. Ha van aki ugyanigy él, az hogy kezeli a dolgot? hogyan él? hogyan fogadja el? stb