Hűséges típusú emberek vagytok?

Még nem igazán kerültem olyan szituációba, ahol megméretettet volna a hűségem, úgyhogy csak reménykedni tudok benne, hogy az vagyok.

(Azért a "nem igazán", mert pl. vannak fiú barátságaim, és úgy érzem - és a barátom véleménye is az - hogy ezeket őt abszolút tekintetbe véve, etikusan kezelem. De azért ez elég apróság, egy emberélet során azért jóval nagyobb próbatételei is tudnak lenni a hűségnek.)

Amúgy, "csak" megcsalásra gondolsz? :O

Mert ha más szempontból is számít a hűség, akkor pl. én kitartottam mellette és küzdöttem érte, mikor egy ideig valami káros szenvedélye volt. Ő meg mellettem, mikor súlyosabb beteg voltam.

Azt is el tudom képzelni, hogy az abszolút hűség hiperritka, és megvan, hogy ki milyen szituációk esetén - betegség/problémák/fellángolás/stb. - hajlamosabb hűségre vagy hűtlenségre. Az, hogy az egyik szempontból hűségesnek bizonyul valaki, kétségtelenül nagyon bíztató, de nem teszi ezer százalékig biztosra, hogy a másik szempontból is az lesz. Vagy hogy mindig az lesz.

Egy egész élet alatt nehéz minden ponton mindig egyből jelesre vizsgázni. Mivel mi hosszútávra (örökre :D ) tervezünk, reménykedem benne, hogy mindketten olyan szempontból is hűségesnek bizonyulunk majd, hogy lesz erőnk megbocsátani egymásnak, ha nem mindig sikerül egyből jelesre vizsgázni egy akármilyen szituban hűségből.

Szerintem ez nem típus kérdése. Fiatalon nem voltam hűséges, mert nem alakult ki kötődés a másik iránt. Később, hosszabb kapcsolatomban elhanyagolva éreztem magam, voltak kifelé kacsintgatásaim, de megcsalás nem. Aztán sok-sok önismereti munkával változtam, megtanultam kötődni és hűséges lettem.

De olyat is ismerek, aki régen hűséges "típus" volt, de eléggé kicseszett vele az élet, a kapcsolatai és megcsaló lett, annak ellenére, hogy egy évtizede még senki nem gondolta volna róla. Az élet, no meg az ember személyisége sokkal bonyolultabb annál, mintsemhogy típusokban lehessen gondolkodni.