Férfiak, ti hogy kezelnétek azt a szituációt, amikor a nőnek van lakása (szerencsés család okán), de nektek nincs?

Több helyen olvasom, ismerősöktől hallom, hogy a nők nagyon kiszolgáltatottnak érzik sokszor, amikor a férfi pénzétől függ az élet kb. Meg a gyerekvállalás.

Ha a férfi az akinek nincs lakása, az milyen érzés? Mármint nem tehet róla senki, hogy milyen családból származik.

Párom most szüleinél lakik, egyedül a tetőtéri külön lakásban. Én kevesebbet keresek nála, de van saját lakásom. Én felvetném az összeköltözést, de nem tudom, mit reagálna.

Alapvetően nem szórja a pénzt, nem él nagylábon, biztos vagyok benne hogy azért tud rendesen félretenni, de úgy a pénz nem nagyon téma köztünk, szeretjük a balanszt, fele-fele arányban fizetünk.

Az mondjuk negatívum neki egy összeköltözésben, hogy itt nincs kert, nincs akkora csend mint a szülőknél, se garázs, meg hát cuki háziállat sincs. Tűnödöm, hogy egyáltalán el tudja-e képzelni, hogy egy kapcsolat miatt "rosszabb" körülmények között éljen velem.

Az meg családi okok miatt egyértelműen nem opció, hogy én menjek oda, ugyanis a felső lakás az neki most egy jó lehetőség, ami bármikor megszűnhet, mert nem ő dönt róla. Egy időben ki is volt adva.