Vajon mennyire jellemző a párkapcsolatokban az hogy az emberek csak beérik a jelenlegi párjukkal ha ló nincs a szamár is jó ha meg még szamár sincs akkor egye fene jó lesz ez is csak legyen már végre valaki?

Köszönöm, hogy a férfias oldalon egy válasz van! Én egy nőre nemet mondtam, pedig vele akartam lenni, azóta 3 nővel lehettem volna, és inkább egyikkel se lett kapcsolat. Szóval a válasz: rám nem jellemző.

Amúgy viccelődhetsz a CSOK-kal, de az megvan, hogy konkrétan kihalok, ha nem adok le az "igényeimből" (amik nagyon nincsenek is)? Jó lesz majd az öregek otthonában egyedül ülni, nem látogat senki, mert ugye se gyerekem, se unokám, de majd röhöghetek, hogy haha, a férfigyűlölő kérdezőnek nem lett igaza, de jó nekem!

Az nincs meg neked, hogy nem csak a külső számít?

Szánalmas vagy, kis incike, aki szerint csak valami pornó színész adotsággal rendelkező párral elégedett valaki.

És nem mindegy? Más nem zavar? HOgy nem vagy milliárdos pl? HOgy meg kell elégedned a Zarás cucokkal és a Horvát tengerparttal?

Ez nem annyira szerintem, csak a nagyon elkeseredetteknél, akik már inkább családra és nem párra vágynak, az már inkább, hogy kapcsolat alatt derül ki, hogy mégsem ideális a másik, lehetne jobb, de mégis együtt maradnak inkább, mert nem biztos, hogy találnak jobbat időben.

Olyan eleve kevés van szerintem, hogy valakinek fix ideálja van külsőt illetően, és egy darab laposabb fenekű nő / pár centivel alacsonyabb férfi sem tetszhet neki. Valami vonzalom mindenképp van eleinte.